Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Bartal Mária: Az összmüvészeti alkotás kísérlete Weöres Sándor Hetedik szimfónia című költeményében (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES elefántcsontbástya” térbeli metaforikáját Weöresnél az 1. és a 3. rész alakzatai bontják tovább, a mellérendelést erőteljesen átértelmezve: „Hamvában az ős rég arctalan, csontot gyűjt, arany arca van (...) a szív alatt meleg lugas árnyán csillagkoronás, királyi álom” (2.51-57., 3.125-126.) Látható, hogy míg a második rész a groteszk irányába mozdítja és a halál beszédévé alakítja a cantica szövegét, a harmadik, visszatérve a Pázmánytól idézett felsorolás első tagjához, a tájrészletek vizuális egységeinek „átkódolásával” a halott emberi test azon részleteit írja felül, amelyek az 1. részben még a terméketlenség és a halál jelölői voltak: az anyaméhet, a kezeket és a szemeket: l.RÉSZ Üdv néked, elszáradt anyaméh! Fal-résben páncélos bogár a vak meredély szélén kapar (14-16.) Üdv néked, imába-zárt kezek, szentély boruló fal-ívei, dobozban két sor gyertyaszál, harmatba merült tíz hattyuszárny, viruló éj csukott virága. (18-22.) száj-rés, besüppedt szem körül az érzékek hült ráncvetése (28-29.) 3. RÉSZ zamat, mely a gyümölcs-héj alatt sürüdve kigyúl a rejtett erekben, a szív alatt meleg lugas árnyán csillagkoronás, királyi álom, forrón hulló fürt, vörösbor (123-127.) 36
