Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - L. Varga Péter: Kettős kódolás (hozzászólás Németh Zoltán írásához)
L. VARGA PÉTER M U L T I K U L T I ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK KETTŐS KÓDOLÁS HOZZÁSZÓLÁS NÉMETH ZOLTÁN Szellemi öngyilkosság a Szlovákiai magyar SZÉP IRODALOM 2012 CÍMŰ KÖTETBEN C. ÍRÁSÁHOZ A Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 című antológia kapcsán Németh Zoltán hangot ad aggályainak, melyek szerint a válogatásba elsősorban olyan szlovákiai magyar szerzők művei kerültek be, akik szlovákiai magyar folyóiratokban jelentették meg műveiket, illetve kevesli azoknak a szövegeknek a számát, amelyek nívós magyar periodikákban láttak napvilágot. Németh értelmezésében a magyarországi lapok - felsorolásában az Alföld, az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, a Műút, a Palócföld jelenik meg -, valamint a Kalligram tekinthetők a rangos publikáció helyeinek, míg a szlovákiai magyar fórumok (például az Irodalmi Szemle vagy az Opus), bár szerkesztői koncepciójukat nézve hasonlóan színvonalasak, mindenekelőtt a szlovákiai magyar szerzők számára jelentenek publikációs terepet. S mivel - Németh Zoltán gondolatmenetét folytatva - a szlovákiai magyar szépirodalmi mező nagyjából tucatnyi olyan szerzőt számlál, akiknek munkája a kortárs magyar irodalom legjobbjaival mérhető, és ezek közül sem mindenki kapott helyet a 2012-es antológiában, a gyűjtemény vagy egy ideológiai-kirekesztő szerkesztői-összeállítói elképzelést valósít meg - Németh szerint ez volna a súlyosabb vétek -, vagy a hanyagság, a lustaság eredménye, hiszen megalkotója nem vette a fáradságot a magyarországi megjelenésekben való tájékozódásra. Előbbi következtetést - vagyis, hogy az antológia összeállítója egyes szerzőket és műveket rangosabbnak ítél meg, mint másokat, akik szerteágazóbb és a magyar- országi fórumokra is kiterjedő publikációs anyaggal rendelkeznek, így kanonikus státuszuk is bizonyosabb - maga Németh Zoltán sem tartja valószínűnek, ami abból is látszik, hogy e kérdésfelvetésének a szándéka inkább a provokáció, a figyelem- felhívás, s talán maga is arra az álláspontra hajlik, hogy a gyűjtemény készítője egész egyszerűen nem lapozta föl a magyar- országi folyóiratok 2011-es évfolyamát. Aligha lehet vitatkozni ezzel a fölvetéssel, a számok magukért beszélnek. Talán az alább vázolandó teoretikus kontextus sem kellő hatóerejű ahhoz, hogy újrafogalmazza Németh Zoltán elgondolásait, és tompítsa aggályait. Annál is inkább, hiszen Nagy Erika, az antológia összeállítója a kötet könyvhetes bemutatóján a következőképp fogalmazott: „Legnagyobb sajnálatomra több jeles szerző nem publikált tavaly [...], de szerintem semmivel nem volt rosszabb a termés, mint az előző években. A magyarországi lapokban viszont kevesebb szerzőnk publikált, mint tavaly.” (Lásd az MTI közleményét: http://prae . hu/prae/articles.php?aid=5203.) Ennek ellentmond Németh Zoltán, aki szerint számos kiemelkedő szerző magyarországi Németh Zoltán írását lásd 2012. októberi számunkban. - A szerk. 53
