Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - L. Varga Péter: Kettős kódolás (hozzászólás Németh Zoltán írásához)
M U LT I KU LT I ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK lapokban is publikált, e műveik azonban csak csekély számban vagy egyáltalán nem kaptak helyet a Szlovákiai magyar szép irodalom 2012-ben. A kurrens filológia szerint a szövegek materiális-térbeli pozicionálása legalább annyira fontos, mint az interpretáció és a hatástörténet, sőt e komponensek igen jelentékeny szerepet játszanak a művek befogadásában és értelmezésében. E föltevés felől nézve a publikáció helye, recepciójának tere, de maga a kivitelezés, a materiális környezet ugyanolyan szerepet játszik a mű értelmezéstörténetében, mint poétikairetorikai megalkotottsága. Anélkül, hogy e kérdésben igazságot tennénk, megfogalmazhatunk egy elvet, mely szerint a Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 antológia koncepciójában elsődlegesen arra törekedett, hogy a szlovákiai magyar szerzőket szlovákiai magyar kontextusban mutassa föl, hangsúlyozva térségi-regionális identitásukat, a couleur locale-t, ami természetesen ellentmond annak a sokat hangoztatott és igenelhető álláspontnak, miszerint a magyar nyelvű irodalmat egységes egészként, és nem régiónként érdemes tárgyalni, hatástörténeti összefüggések ugyanis nem térségek szerint vizsgálandók, hanem poétikák alapján. Ebből az következne, hogy ha az antológiának mint anyagi produktumnak csupán annyi volna az ideológiai szerepköre, hogy a térségi identitást jelölje és erősítse meg az areal studies (akár nem tudatos) alkalmazása jegyében, úgy a magyarországi publikációk kisebb relevanciával bírhatnak az összeállítás előföltevése szerint. Ez azonban valóban kissé nyaka- tekertnek tűnik, és aligha igazolható maradéktalanul. Németh Zoltán érvelése értelmében a magyar nyelven íródó irodalom olyan egységet képez, amelyben a válogatásra, kanalizálásra érdemes művek nem térségi alapon rendeződnek, sokkal inkább értelmezés- és hatástörténetük nemesíti őket, vagyis az, hogy egyáltalán olvassák, és nem vesznek el a permanenciában, a mindenkor íródó és megjelenő szövegek beláthatatlan, kanonizálatlan tömegében. A neves magyarországi folyóiratokban történő publikáció az intézményes kánon első lépcsője: az irodalmi szerző - Bourdieu szavával élve - megfizeti a belépési adót, a mezőre lép, s ez igazolja megjelenő művei legitimációját. Noha nyilvánvalóan nem ennyire egyszerű a helyzet - s innen nézve bármilyen éves gyakorisággal kiadott irodalmi gyűjtemény sem törekedhet a benne szereplő valamennyi konkrét mű tekintetében messzeható kanonikus gesztusra, legföljebb a mindig változó megítélésű szép kontextualizálására formálhat jogot, arra is a múlandóság vagy a változékonyság tudatában -, a folyóiratközlések bizonyára beszédesek szerzőjük beágyazottságát illetően. Németh Zoltán fő gondolatmenetét árnyalva annyit alighanem mindannyian tudunk az irodalmi nyilvánosság működéséről, hogy az nem független az őt létesítő intézményektől és médiumoktól. Az irodalmi mező belépési adójához tartozik ez is, s e tekintetben valószínűleg az szintén természetes, hogy mindenütt akadnak helyi hősök és persze olyanok is, akiknek az (élet)műve túlmutat a térségi léten, vagy éppen a térségi lét mutatkozik meg benne oly módon, hogy az a történő irodalom érvényére tesz szert. A válogatásoknak - különösen, ha jelölten regionális kódolásúak kívánnak lenni - ezt a kettősséget nyilván figyelembe kell venniük, s ha nem is képesek feloldani, érdemes törekedniük rá. 54
