Irodalmi Szemle, 2013

2013/7 - Varga Imre: Reggelnapló 6-7. (próza)

- Azt egyél, amitől erőd lesz, ami nem betegít meg. Ne ölj! Állatokat sem.- Ennyi elég is?- Van, aki azt állítja, híres táplálkozástudós az illető, hogy az étel az ember jellemére, arcformájára is hatással van. Étrendünket megváltoztatva, sorsunkon is alakítunk.- Ez a sorsdiéta. Hitler is kipróbálta. Vegetárius volt.- Nem tudni, most hülyéskedsz-e.- A te sorsod vajon, a zöldséges bolt már ezt példázná?- Készülök a jövőmre. A visszavonulásra. Olyan kiscsoportokat kell szervezni, ahol a nem-ártást megvalósítanánk.- Igen ám, de milyen áron?- ítélni és hátrálni könnyű.- S ha ide is befurakodnak a kazárok? Majd jól elsózzák a sárgarépa-főzeléked.- Én csak azért hoztam szóba a kazár zsidókat, mert nem igazi hívők. Nem az Izrael-ág- ból valók. A krónika szerint a kazár kagán vezírével a tengerparti hegyekbe utazott. Az egyik éjszaka egy barlanghoz értek, ahol a zsidók éppen a pászka ünnepét tartották. A kagán meg a vezír itt vették fel a hitüket, körül is metélték őket. Hazatérve jó ideig titkolták áttérésüket, míg aztán alkalom adódott rá, hogy bizalmasaik előtt fölfedjék mégis. Ekkortól szaporodott el a követőik száma. Ők viszont minden körülmetélkedés ellenére materialisták maradtak. Ha így tetszőbb, csak színleg váltak vallásossá. Megfontoltan, tervszerűen ártanak. Az őskeresztények pedig a mai napig bujdosni kényszerültek. Nem ismerik el őket sehol.- Ilyen hosszú életűek volnának? Az első századok óta bujdosnak?- A pénzvilágnak meg a szabadkőműves kazároknak más érdekei vannak.- Nem lehet őket nyakon csípni?- Nagy üzlet lett a hitelrontás. És ravaszak, akár a kígyó. Jelképük a red síid. A vörös pajzs. Ebből származik a világ leggazdagabb családjának a neve, a Rothschild. Pajzs az égi erők előtt. Az anyagias szemlélet mögéje bújik. Megosztani az emberiséget, szembeállítva az anyagi és szellemi érdekeket. Vagyis minden szellemit, lelkit hárítva, lejáratva, üzletté alakítva. Angliában, Londonban a királynő háza közelében vettek telket. Ők irányítják a világot pénzükkel. A politika nekik csak bikkmakk.

Éjszaka fölébreszt a testem. Villanyt gyújtok, olvasgatok jó másfél órát. (Bezzeg, ha párommal aludnék, leülnék meditálni, míg ki nem üresedik, le nem nyugszik a test és a tudat.) Majd hajnali három tájban párnára - nem fekszek - ülök. Zazen. Majd a megérdemelt alvás, álmok ismét. De az álmokból reggelre semmi sem maradt meg. Legközelebb úgy alszom el, hogy felébresztem (!) magamban az álom-megjegyzés szándékát. Ébredvén német szavakat-beszédfordulatokat mormolgatok.

Képzeletem Würzburgba sodort, de mintha nem az ismerős lelkiségi ház falai közt lennék, hanem egy kuplerájban. Összefekszem, hogy reggeli szeméremmel, szűzpírral mondjam, a játékossal, a nehezen megközelíthetővel, a perverzzel, a boldoggal és boldogtalannal.

Kényszerböjt. A képzelet eleszi a valóság vacsoráját. Most visszalapoztam a naplóírás kezdetétől számítható negyedik hétre, keresvén a valódi változásokat, de nem találom.