Irodalmi Szemle, 2013

2013/7 - Varga Imre: Reggelnapló 6-7. (próza)

Bár érdekes olvasgatni a két hónappal ezelőtti bejegyzéseket; boldogult úrfikoromhoz, bugyuta szerelmeimhez fűzött kommentárokat. Lányok, nők, asszonyok. Róluk is írni kéne egyszer. Szívből, sőt; alhasból. Ők most a leghűségesebb látogatóim, naponta többször is beköszönnek remetelakomba.

VIGYÁZZ: KÉPZELET!

Szombat, borús reggel. Az istentelen égen átmorajló repülőgép.

Vágy? Pokolra visz, véli a sivatag magányosa, de azért leírja mind az öt időszerű vágyát. Mi kéne, ha vóna. (Sárarany, Mükéné?)

1. felújítani a házat napelemesre, passzívra. 2. szövegszerkesztőt venni (1997 júliusában!), a beomlott pincét 3. újjáépíteni 4. a déli tengernél, egy szigeten tölteni a (jövő) nyarat 5. s legalább egy hónapot Indiában, a Himalája alatt.

De nem ezek leghiányzóbbak. Közös megakadályozójuk: a pénztelenség. Mi az, amit most pénz nélkül is tehetnék?

Na jó, körmölöm a naplóm.

Igent mondani a bőségre, gazdagságra. S megtalálni a hárító mintákat, akadályokat, a nemek okát.

Talált cetli: *

színek

ny

ikorgó kettőslétráján a puha illatokig

S gyakorlás, mielőtt útra kelnék.

*

Anyám ajtónyitására még egyet perdülök a sós víz alatt, és nekiütközöm az ellenség felállította vasgyalomnak. Már ébredezve habognak vissza az álomképek: a hajamra agyvelőként ráfolyó trutymóról, iszkolásomról fém-alagutakon, vaslépcsőkön föl s le, és a meleg tengerről, mint a menekülés egyetlen útjáról. Nyugtalan éjszakám volt, ráalszom még egy verset. Aztán a tollascigány hangjára ébredek, s azt káprázva, hogy az öcsém ért haza. De kiderült, hogy nyúlbérek meg libatollú érdeklik a vasárnapi zajkeltőt. Két koronát ígér a bérek darabjáért, anyám végül háromra alkudja fel.

Játszom egy kicsit a kölyökkutyánkkal, majd tisztálkodás, meditáció. Késő délután megérkezik S„ régóta húzódó tartozását most adja meg. Ahelyett, hogy megköszönné a