Irodalmi Szemle, 2013
2013/7 - CIGÁNY UTAK - Gyenes Gábor: Nem szél: sörét (a Csak a szél című filmről)
Gyen es Gábor NEM SZÉL: Fliegauf Benedek 2011-es alkotásának fókuszában a 2008-2009-es magyarországi romagyilkosságok állnak. A rendező elmondása szerint a Csak a szél nem egy áldokumentumfilm, hanem játékfilm, amelyet a valóság inspirált. Hozzáteszem, hogy ebben a témában nem tudott volna erősebb lenni egy dokumentum sem, ahol konkrét nevek, áldozatok és bűnösök szerepelnének. Fliegauf tudatosan kerülte a tulajdonnevek használatát, és ezzel átélhetőb- bé és egyetemesebbé tette a tragédiát. A néző nem egy konrét személyhez, helyhez és időhöz köti a látottakat - amely stratégia valamelyest eltávolítaná, elidegenítené a film drámáját hanem kizárólag csak a jelenséghez. A szóban forgó moziban nem ismerjük a helyszínt, csak abban lehetünk biztosak, hogy valahol Magyarországon zajlanak az események. A három főszereplő közül is csak egynek ismerjük vezeték- és keresztnevét. A leírt stratégiát a dokumentarista operatőri munka és a színészválasztás erősíti: a kézikamera árnyékként követi a szereplőket közvetlen közelről, ritkán merészkedik a horizont lát- tatásáig - általában a szereplőkhöz hasonlóan „lesüti” a tekintetét. így a veszélyérzet és kiszolgáltatottság még inkább átérezhe- tő, mivel a kamera sem mer szétnézni, ha gyanús, lassan, kémlelve közlekedő autó tűnik föl a telepen - leguggol a riadt roma gyerekkel a fűbe. A színészgárda zöme civil, színészi előképzettség nélküli amatőr, akik a film univerzumában abszolút természetességgel hatnak. Talán egy helyütt érezSÖRÉT tem megbomlani ezt a homogén stílust egy párbeszédes jelenet erejéig, de erre még visszatérek. A szüzsé egyszerű: egy vidéki cigány család egy napját követhetjük végig. Hőseink napi teendőket végeznek, viszont a levegőben ott a veszélyeztetettség. A telepi cigány hétköznap már önmagában érdekfeszítő lehet a néző számára (nekem legalábbis az volt), mivel sokunk nem igazán ismeri ennek a világnak a megoldásait, miliőjét. Fliegauf és stábja tudtommal több hétre beköltözött egy romatelepre, együtt éltek a cigányokkal. A Csak a szélben erről a mélyismeretről olyan finomságok árulkodnak, mint például a telepi kávézós jelenetek. Hogy tudsz kávét főzni áram, gáz és edény nélkül? A megoldás a „nyalós“, azaz a ma- rékba szórt cukros nescafé granulátum, amelyet nyalogatni lehet. Rengeteg ehhez hasonló apró részlet jelenik meg a filmben, ami autentikussá teszi az ábrázolást. A kezdőképben Riót ismerjük meg, a tizenhároméves-forma lurkót, aki a helyi temető körül lézeng. Elébb csak a srácot látjuk, majd mikor követjük pár lépésig, megértjük, hogy a népdal, amelyet az első pár másodpercben még aláfestő zenének gondoltunk, egy gyászdal, ugyanis a romák éppen egy egész családot temetnek: Lakatosékat, akiket sörétes puskákkal lőttek agyon. Innentől fogva a film végéig (és még tovább) Fliegauf megtartja a kezdeti feszültséget. A veszélyeztetettség érzése rátelepül a képsorokra, és minden jelenetet, részletet áthat. 47
