Irodalmi Szemle, 2013
2013/7 - CIGÁNY UTAK - Takó Annamária: „Nincs semmi, csak a lépések” (tanulmány)
CIGÁNY UTAK 14 Uo. A KÁNYÁK CÍMŰ REGÉNY ELEMZÉSE Rövid elemzésemmel nem a recepció hiányosságait szeretném pótolni; célom pusztán a szöveg megszólítása, vagyis nyelvbe vonása. Fontos szerepet kap az intertextualitás, hiszen ezáltal megszűnik a szerző kizárólagos autonómiája a szöveg felett: a szöveg már valami megírtra is vonatkozik. Mindezzel arra szeretnék rámutatni, hogy lehetséges lenne a Kányáknak egy olyan értelmezése, mely főként a normaszegés és a másik hiánya felől szemléli a szöveget a néma Péter alakján keresztül. A történetet alapjában meghatározza a parasztlány nagymama és a cigányzenész nagypapa házassága, hiszen ezzel a határátlépéssel, normaszegéssel lép érvénybe Séta Fáni átka. A családtagok közötti összetartó erő alapját „egy többszörösen meghatározó mitikus (személyes és közösségi) réteg”14 adja: a szereplők a megváltás lehetőségeit keresik, de a Kánya családhoz kapcsolódó átok miatt szükségszerűen elbuknak mindannyian. Majdnem mindegyik Kánya küzd a csonkaság valamilyen formájával, vagyis az egészségestől többé vagy kevésbé, de eltérnek. Testi szinten jellemzően két helyen jelentkezik a normálistól való különbözőség: meg vannak fosztva a beszéd (a néma Péter „ötéves koráig nem tudott beszélni, szánalmas, torz szavakat mondott csak” (7); vagy a járás lehetőségétől (Józsinak „gerincideg-bé- nulása” van (250). Szellemi síkon a meghasadtság és az őrület állapotával küszködnek. A már-már megszállottságba csapó foglalatosság a testi hiányosságokkal és az őrültséggel a totalizálás, az egészként értett lét lehetetlenségére is rámutat. A legidősebb fiú, Péter esetében a legszembetűnőbb a meghasadtság állapota, nála hangsúlyos lesz az ontológiai megegértés-meg-nem-értés problematikája. 38