Irodalmi Szemle, 2013

2013/7 - CIGÁNY UTAK - Veress Zsuzsa: Átok, balsors és varázslat (esszé)

veress Zsuzsa

CIGÁNY UTAK

ÁTOK, BALSORS ÉS VARÁZSLAT

Altost megtagadlak benneteket és azt akarom, hogy ne legyen a cigányoknak királyuk soha többé... azóta a cigányok egyik helyről a másikra vándorolnak, mert sehol sem tűrik meg őket az idegen népek... A Szent Isten átka beteljesedett szóról szóra.” Az idézet egy Bari Károly gyűjtötte magyar cigány eredetmondából való. Mint minden eredetmonda, ez is elfogadható magyarázatot akar adni a kialakult helyzetre. A cigányok Egyiptomban, a fáraó népeként sanyargatták Isten Választott Népét, ők nem akarták engedni, hogy Mózes kivezesse az üldözötteket a szolgaságból az ígéret Földjére. Ezért tehát a bosszú.

(Annak részletezésébe most nem mennék bele, hogy milyen tragikus is ez: egy mindenhol idegenként kezelt, előítéletek által sújtott nép a maga nyomorúságát a másik olyan nép üldözésével magyarázza, mely hasonló vonatkozásban hasonló helyzetben van.)

Ennél az eredetmondánál jóval ismertebb a roma himnusz, mely szintén vallásos okból vezeti le a mindenkori többségi társadalmak cigánysághoz való viszonyulását. „Egész világ ellenségünk, / Űzött tolvajokként élünk. / Nem loptunk mi, csak egy szeget / Jézus vérző tenyeréből.”

Közös elem az Isten átka.

A Szent Haragvóhoz lehet könyörögni: „Isten, könyörülj meg nékünk, / Ne szenvedjen tovább népünk” - abban a reményben, hogy a Balsorsot talán a jövőben eltörli. (Milyen érdekes, ez meg egy másik sokat szenvedett nép himnuszára emlékeztet...)

Az átok mindenesetre világszerte belengi a cigány irodalmat. A magyarországit is.

Az általam ismert, cigány származású szerzők tollából való, magyarul írt szép- irodalmat két nagy halmazba sorolnám. Az egyik a szociografikus, többé-kevésbé dokumentarista jellegű - a másik a mitologikus, folklór jellegű. A két halmaz között bőven vannak átfedések. És mindkét esetben nagyon erős a roma szerzők részéről az önéletrajziság.

Az úttörőnek számító Lakatos Menyhért Füstös képek című 1975-ös regénye is ilyen. Felfogható nemzedékeken átívelő családregénynek is; de mindenekelőtt irodalmi szociográfia. Az talán túlzás lenne, ha Illyés Gyula Puszták népe című halhatatlan könyvéhez hasonlítanám, de hogy a szerző ugyanazt célozta meg, az biztos. És azért akadnak egyéb hasonlóságok is. (Például - hogy csak a legcsiklandósabbat emeljem ki - a mélyszegénységben élőknek, a nemzetből kiszorítottaknak a magántulajdonhoz való viszonyát Illyés Gyula, az emblematikus nemzeti író hasonlóképpen látja. Csak - mint tudjuk - az ő szereplői nem cigányok, hanem magyar mezőgazdasági cselédek.) Meg van ebben a könyvben mesélőkedv is.

27