Irodalmi Szemle, 2013
2013/7 - CIGÁNY UTAK - Veress Zsuzsa: Átok, balsors és varázslat (esszé)
CIGÁNY UTAK Holdosi József Kányákya nem sokkal később jelent meg (1979-ben), de már egy másik nemzedék hangját képviseli. És a másik, mitologikusnak nevezhető halmazba tartozik. Pedig ez is önéletrajzi ihletettségű családregény. Gabriel García Márquez kapcsán, még a nyolcvanas években, elgondolkodtam azon, hogy a mágikus realizmus nevű, elhíresült stílus akkor keletkezik, ha a modern civilizáció hirtelen rátelepül egy archaikus kultúrára, mely elsősorban orális, írott szövegei nemigen voltak. És a különleges lávaömléshez kell még az is, hogy többféle etnikum vi- lága-világlátása ütközzön. Szerintem ez a hiteles mágikus realizmus receptje. S miután Dél-Amerika ontotta magából az ilyen szemléletű könyveket, én arra tippeltem, hogy nálunk erre a cigány íróknak lenne a legnagyobb esélyük. Mikor ezt gondoltam, még nem olvastam Holdositól a Kányákat. A babonák, a mágikus hiedelmek, az álomszerűség jellemző a cigány lírikusok műveire is. És ehhez jönnek még a differenciálatlan, felfokozott érzelmek, a giccshatárig elmenő szenvedélyesség; a nyelvhasználatban a mosdatlanszájúság; a ritmusban a flamencót idéző vad, kötött formákat feszegető szabadosság; és az élményekben...- nos, az élményekben a sorstragédia, az átok. Ilyen a magyar Rimbaud-ként is emlegetett Bari Károly, akinek első kötete tizenkilenc éves korában jelent meg, a Holtak arca fölé címmel. Milyen jellemző cím! De ilyen a régiek közül Balázs János is, meg Choli Daróczi József, meg Rostás- Farkas György, meg később Balogh Attila. És a fiatalabbak közül Jónás Tamás. Mindannyiójuk műve hasonlít valamelyest a cigány népköltészetre. De ez nem programszerű népiesség. Inkább ösztönös: a cigány folklórban is gyakori, hogy nincs és nincs happy end, még a mesék is képesek rosszul végződni - a végződések egyébként is végzetesek. További közös elem, hogy a cigány írók-költők többnyire valami másban is aktivisták romaügyileg. (Ez is differenciálatlan, mint a felfokozott érzelmek, avagy a kezdetleges, azaz primer kultúracsinálá- sok.) Az szinte természetes, hogy, mondjuk, Jónás Tamás prózaíró is, éspedig az önéletrajzosság vonalán. De azért nem csak. Ő urbanizált, budapesti értelmiségi is. Például Apáimnak, fiaimnak című 2005-ös novelláskötete bizonyos darabjai nagyvárosi életképek. Internetes és egyéb tevékenységéről már nem is beszélve! De a korábbi nemzedékből, Balázs János például kitűnő festő is, Bari Károly cigány folklorista, legtöbbjük műfordító (magyar nyelvű szövegeket fordítanak cigányra, és fordítva), Choli Daróczi az Újszövetséget fordította lovári nyelvre, Vesho-Farkas Zoltán költő pedig az egész Bibliát (cigány Károli Gáspár...). És persze, akad köztük polgárjogi aktivista is. Érthető ez. Mint ahogy Holdosi József Cigánymózes, valamint Glóriái című regényei is jelzik - már a címükkel is -, hogy a cigány ember, aki írástudóvá lesz, valami küldetésfélét, felelősséget érez és visel, ha tetszik neki, ha nem. Muszáj közbevetőleg megjegyeznem, hogy Balázs János festményei olyanok, hogy ha a világ nagy könyvkiadói maguknál lennének, akkor csak vele illuszt28
