Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - Haklik Norbert: Eleven embercomb, avagy Kabdebó Tamás a nyelvtükrök között (tanulmány)
MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK ja is: amikor a mindkét nyelv egynyelvű szintű (tehát „fejben fordítás” nélküli) használatára irányuló képességhez a két nyelv állandó és automatizált összehasonlításából fakadó nyelvhasználati tudatosság társul. Azon ritka esetekre gondolok, amikor egy-egy kétnyelvű szerző mindkét nyelvén alkot szépirodalmat. Vélekedésem szerint ezen szerzők nyelvhasználatában az egyik nyelv tudatossága a másik nyelv tudatos használatát is erősíti és viszont: az alkotó az éppen használt nyelvet folyamatosan és többé-kevésbé automatizált módon a másik nyelven keresztül is értelmezi - középütt áll a két nyelvtükör között, s ha az egyik felé fordul, akkor óhatatlanul a másik nyelv reflexióját is ott látja benne maga mellett: nem fordulhat egyik nyelv felé sem úgy, hogy közben a másikat látómezején kívül rekeszthetné.6 De még mielőtt annak a gyanújába keverednék, hogy Kabdebó Tamás munkáját próbálom önkényesen és spekulatívan tudományos elméletek igazolására használni, lássuk, hogyan vélekedik a Danubius Danubia szerzője arról, miként hat a kétnyelvű lét a nyelvi tudatosságra. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Kabdebó maga is erősen érdeklődik a téma iránt, ezért eddig is több olyan esszével gyarapította életművét, amelyek közvetett vagy közvetlen módon a többnyelvű környezetben élők nyelvhasználatát vizsgálják. A már említett, ...De szabadíts mega nyelvi sehogy tói című esszében például maga Kabdebó is egyértelművé teszi: meggyőződése, hogy a két nyelv kölcsönösen gazdagíthatja is egymást, azáltal, hogy tudatosabbá teszi a kétnyelvű személy nyelvhasználatát: „Minden jól beágyazott tudás összehasonlításon alapszik. Jobban megérti az olasz nyelvtant az, aki a magyart is érti: jobban érzi a helyes szólások és közmondások alkalmazását az angolban az, akinek magyarul is van szóláskincse. Jobban tudja kifejezni magát az, aki természetesen fordít, interpretál.”7 E „természetességet” szemléltetendő néhány oldallal később Karinthy Frigyest idézi a szerző: „Karinthy így ír, a fordításon inneni betűfordításról: ’Ha egy angol regényben 11 borostyánfésűről van szó, pillanatnyilag sem felejtem el, hogy ezt 6 Érdemes megjegyeznünk, hogy a kétnyelvűség tárgykörének talán legnevesebb szaktekintélye, Francois Grosjean szintén tényként kezeli azt, hogy a két nyelv - a kommunikációs helyzettől függően - nem csak külön-külön, hanem együttesen is működhet: „Now that it is more generally accepted that the bilingual is not two monolinguals in one person, but a unique speaker-hearer using one language, the other language, or both together depending on the interlocutor, situation, topic, etc., current psycholinguistic research is trying to understand the processing of language in the bilinguals different language modes. Researchers are studying how bilinguals in the monolingual mode differ from monolinguals in terms of perception and production processes, and they are investigating the actual interaction of the two languages during processing in the bilingual mode.” [Most, amikor általánosabban elfogadott, hogy a kétnyelvű nem két egynyelvű egyetlen személyben, hanem egy egyedülálló beszélő-hallgató, aki nyelvei egyikét vagy másikát, avagy mindkettőt, a közléspartnertől, helyzettől, témától stb. függően használja, a jelen pszicholingvisztikai kutatások a nyelv feldolgozásának mikéntjét próbálják megérteni a kétnyelvű személy különböző nyelvi üzemmódjaiban. A kutatók azt tanulmányozzák, a kétnyelvűek egynyelvű üzemmódban miként különböznek az egynyelvűektől a percepciós és produktív folyamatok tekintetében, és azt vizsgálják, hogyan hat ténylegesen egymásra a két nyelv a kétnyelvű módban történő feldolgozás során.] Francois Grosjean: Individual bilingualism. In Rajend Mesthrie (szerk.): Concise Encyclopedia of Sociolinguistics. 16., Pergamon Press, 2001. Az idézett szöveget saját fordításomban közlöm. H. N.
