Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - Haklik Norbert: Eleven embercomb, avagy Kabdebó Tamás a nyelvtükrök között (tanulmány)
M U L T 1 K U L T I ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK 5 Lanstyák István: A magyar nyelv szlovákiai változatainak sajátosságai. 12. Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 1998. nyelven már nem beszélő skót a regionális angol dialektus a nyelvi normának megfelelően, teljes természetességgel vegyít kelta szavakat az angol szövegbe, s mond gyermekéről beszélvén bairnt child helyett, vagy emlegeti jellegétől függően (kelta szókészleti örökségéből merítve) glen, howe, vagy akár strath néven a völgyet, amelyek mindegyike egyszerűen csak valley lesz a hasonló természeti képződmények kategorizálásában - földrajzi meghatározottsága folytán - kevésbé jártas angliai beszélő angoljában. A kölcsönszók azonban csupán egyetlen válfaját alkotják azoknak a jelenségeknek, amelyek a kétnyelvűségből fakadó nyelvi interferencia következményeképpen épülnek be az egyéni, avagy a közösségi nyelvhasználatba. Lanstyák István A magyar nyelv szlovákiai változatának sajátosságai című munkájában ekképpen sorolja fel a normatív nyelvi rendszerbe épült, az egymás mellett létező nyelvek közötti interferenciában gyökeredző nyelvi elemek kategóriáit: „Azt a folyamatot, amelynek során az interferenciajelenség szervesen beépül a nyelvi rendszerbe, kölcsönzés-nek, végeredményét pedig vagy szintén kölcsönzés-nek, vagy pedig specifikusakban kölcsönszó-nak, kölcsönjelentés-nek, tükörszerkezetnek, kölcsönfonémá-nak, kölcsönhangalak-nak stb. nevezzük.”5 Mindezek kézzelfogható példái annak, hogy az egymás melett létező nyelvek - azáltal, hogy a kétnyelvű beszélők nyelvhasználatát befolyásolják - elkerülhetetlenül és szükségszerűen vannak hatással egymásra. S bár a kétnyelvűségnek az egyéni, valamint - a többségi nyelv által befolyásolt regionális dialektusok esetében - a közösségi nyelvhasználatra gyakorolt hatását előszeretettel teszik meg a nyelvészek kutatásuk tárgyává, arról jóval kevesebb szakirodalom áll a rendelkezésünkre, hogyan alakítja a kétnyelvű lét a nyelvhasználat legmagasabb esztétikai értékkel bíró - és szükségszerűen a leginkább egyéni, tehát adott formájában csak egyetlen személy: az adott szerző - által művelt változatát, az írói nyelvet. Meggyőződésem, hogy a kétnyelvűségnek - a mellérendelt és a vegyes kétnyelvűség mellett, vagy talán az előbbi kategória egy ritka változataként - létezik egy harmadik formá46
