Irodalmi Szemle, 2013
2013/7 - CIGÁNY UTAK - Wajs Papusza Bronisława: Cigány mese; A fehér tél beköszöntött; A víz, amely vándorol; Dal; Lábam többé nem lép oda, hol valaha cigányok jártak; Nézek erre, nézek arra; Papusza fejében szerzett cigány dal (versek, Zsillé Gábor fordításai)
CIGÁNY UTAK Szerte-széjjel a pusztaságban semmi sincs - csak száraz levél, félelem, hogy megfagy a gyerek. Hogyan is lépjek ama utakra, hol egykor a cigányok éltek? Különös volt a mi életünk - tudhatjátok. Mégse cserélt volna a cigány a paraszttal. Hiszen annyi évet átvészeltek a cigányok a sötét erdőben, járták a világ útjait, ösvényeit, a hollószín lovak, a szürke lovak patkójukkal a mi dalainkat kísérték a köveken. Mezítlábas gyermekeink nyomokat hagytak. És bár minden ételünk felfalták, mégis boldogok voltunk, mint a lombokban ülő madarak a zöld májusi napkorong alatt. Ó, a mi régi életünk, a vándorlás! Vonul a tábor, a sok szekér, rajtuk a cigányok! És a kocsik kereke nyikorog, kutyaugatást, nyerítést hallani a fák közt, az erdő a széllel mindent széthord. Házuk az emberek bezárják, bennünket messzire űznek. Gyermekeink kenyeret kérnek... Tovább kell mennünk máshová. Odébbállunk egy faluval, ott fogunk kenyeret kérni. Csak adjon az Isten fekete éjt, hogy tele fazéknyi húst főzzek... Adja az Isten, hogy eső ne jöjjön - sátram szétszakadt egészen! Nincsen víz és nincsen kenyér, semmi sincsen, csak a szél, csak az ég!... Se balra és se jobbra nincsen még egy ösvény sem. Merre is menjen a szegény cigány, ha nyomában egy idegen lohol?...
