Irodalmi Szemle, 2013
2013/7 - CIGÁNY UTAK - Wajs Papusza Bronisława: Cigány mese; A fehér tél beköszöntött; A víz, amely vándorol; Dal; Lábam többé nem lép oda, hol valaha cigányok jártak; Nézek erre, nézek arra; Papusza fejében szerzett cigány dal (versek, Zsillé Gábor fordításai)
CIGÁNY UTAK LÁBAM TÖBBÉ NEM LÉP ODA, HOL VALAHA CIGÁNYOK JÁRTAK [JUŽ MOJA NOGA NIE POSTANIE, GDZIE NIEGDYŠ JEŽDZILI CYGANIE] Ó, emberek, szeretnétek megismerni az életünket, az igaz szóbeszédet a cigányokról? Tudom, hogy nekem nem hisztek, de tessék - hallgassátok a dalokat és higgyétek, hogy egyetlen szavuk sem hazudtam. Eldalolom, hogyan nyomorgott valaha gyermekeivel az anyám. Nem járok többé a sötét erdőkben, higgyetek nekem - úgy haljak meg! -, hol egykor a cigányok vándoroltak. Mert az az út - elátkozott! Ott cseperedtek a szegény kis cigányok. Merre jártam - nem mondom meg. Ott cseperedtem, ott is születtem. Öreg éveimre megjött az eszem. Lábam többé nem lép oda, merre sötét éjjel a cigányok jártak. Éberen hallgattak a gyerekek - mert nekik daloltak éjjelente a holtak madarai. Utak, utak, ösvények! Fekete, fekete bozótok! Emberek, oly nehéz elregélni, a puszta ég alatt milyen jól ment sorunk, milyen volt az erdőben a cigányok sorsa. Tűnjenek semmivé az egykori utak, melyek szerte-széjjel űztek minket, amerre csak a szél fújt. 6
