Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - Haklik Norbert: Eleven embercomb, avagy Kabdebó Tamás a nyelvtükrök között (tanulmány)
MULTI KU L TI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK illető személyes életlehetőségeinek (például a munka- helykeresés és a tanulmányi előmenetel) tekintetében is az a legelőnytelenebb változat, amikor a nyelvi interferenciák olyanképpen épülnek be az egyén által használt nyelvekbe, hogy az mindkét nyelv esetében nyelvromlást okoz (gondoljunk például egy olyan, a nyelvhatáron élő, vagy a magyar nyelvi többségű közegből szlovák nyelvi közegbe került felvidéki beszélőre, aki sem magyarul, sem pedig szlovákul nem képes választékos nyelvhasználatra). Az interferenciák azonban nem csupán az egyéni nyelvhasználatot formálják. Amennyiben a történelmi-földrajzi meghatározottságból fakadó szociolingvisztikai körülmények folytán az egy-egy területen élő közösség által használt két nyelv kölcsönhatása következetesen (tehát a régióban élő egyének esetében jobbára azonos módon) érvényesül, akkor ezen interferenciák olyan automatizált és általános érvényű nyelvhasználati sajátosságokhoz vezetnek, amelyek az adott közösség esetében normává válnak - a regionális köznyelv elemévé lesznek. Talán a kölcsönszók esetében a legnyilvánvalóbb, hogy a helyi dialektus esetében a nyelvi standard által természetesnek tekintett lexikai egység olykor olyannyira eltérhet az irodalmi nyelv normáitól, hogy az már a megértést is nehézzé - s olykor lehetetlenné- teszi a dialektuson kívül eső nyelvi közegből érkezett befogadó számára. Az anyaországi beszélők többsége például aligha értené, amikor egy moldvai magyar közösség tagjai a bevásárlószatyor helyet a punga szót használják, avagy cselulárnak mondják a mobiltelefont- habár eme kölcsönszavak használata az adott nyelvi közegben teljesen természeteshez tűnhet, lévén, hogy a közösség által használt regionális dialektus fejlődése akkor vált külön a nyelvi tömbétől, amikor az ezen szavak által jelölt reáliák még nem léteztek: a fogalomkör megjelölésére használt szavak gyakorlatilag törvényszerűen kerültek át szinte változatlanul a román nyelvből a helyi magyar nyelvváltozat szókészletébe. Az intereferenciák nyelvi normába épülésének változatos dinamizmusát példázza, hogy egyes esetekben a fenti példa ellentéte is megfigyelhető. Gondoljunk csak az angol skóciai nyelvváltozatára: amikor a gael ményben annak a következménye, hogy a kétnyelvű személy egynél több nyelvet használ a mindennapos közlés során.] Suzanne Romaine: Bilingualism. 50., Basil Blackwell, 1989. Az idézett szöveget saját fordításomban közlöm. H. N. 45
