Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - Haklik Norbert: Eleven embercomb, avagy Kabdebó Tamás a nyelvtükrök között (tanulmány)
Eleven embercomb, AVAGY KABDEBÓ TAMÁS A NYELVTÜKRÖK KÖZÖTT A KÉTNYELVŰSÉG HATÁSAINAK MEGJELENÉSE A DANUBIUS DANUBIA CÍMŰ FOLYAMREGÉNY ÍRÓI NYELVHASZNÁLATÁBAN N yelvtLidományos tény, hogy a világ népességének több, mint a fele kétnyelvű - még ha e kétnyelvűséget számtalanféleképpen határozzák is meg a nyelvészek. E dolgozatban (nem szakmai értékítéletként, csupán az egyértelműség megteremtése végett) kétnyelvűség alatt Francois Grosjean nyomán azt az állapotot értem, amikor az egyén „értelmes közlésre képes két (vagy több) nyelven, legalább egy nyelvi készséget (olvasás, írás, beszéd, beszédértés) egy másik nyelven is bír, váltakozva használ több nyelvet”.1 Történelmi és földrajzi meghatározottságunk következményeképpen könyvtárnyi irodalom született magyar nyelven arról, miképpen hat egymásra az anyanyelv és a második nyelv a határon túli magyar közösségek tagjainak esetében (amely ismét csak erősen heterogén kategória, elvégre aligha szorul bővebb magyarázatra, hogy a nyelvi kompetencia meghatározottsága egészen különböző egy, a Székelyföldhöz hasonlóan monolitikus nyelvi környezetben, avagy egy olyan szórványközegben, ahol a kisebbségi nyelvet beszélők száma néhány százalékra tehető csupán - olyannyira, hogy az utóbbi esetben már annak az eldöntése is komoly mérlegelést kívánhat, valójában melyik nyelvet kell elsődlegesnek, és melyiket másodlagosnak tekintenünk). Bár szintén nem tekinthető szűz területnek, de - értelemszerűen - kevésbé bőséges szakirodalom dolgozta fel a többségi és a kisebbségi nyelv egymásra hatását a diaszpórában élő magyarság esetében (az e témát tárgyaló munkák egyik kimagasló példája éppen Kabdebó Tamás az' “Although a few researchers have defined bilinguals as those who have native-like control of two or more languages, most others agree that this position is not realistic. If one were to count as bilingual only those people who pass as monolinguals in each of their languages, one would be left with no label for the vast majority of people who use two or more languages regularly but who do not have native-like fluency in each. This has led researchers to propose other definitions of bilingualism, such as: the ability to produce meaningful utterances in two (or more) languages, the command of at least one language skill (reading, writing, speaking, listening) in another language, the alternate use of several languages, etc. For our purposes, we will call bilingual those people who use two (or more) languages (or dialects) in their everyday lives. (Throughout this entry, we will subsume dialects under the term ‘language’).” [Bár néhány kutató kétnyelvűeknek azokat nevezi, akik anyanyelvközeli szinten bírnak két vagy több nyelvet, a nagy többség egyetért abban, hogy ez az álláspont valószerűtlen. Ha csak azokat számítanánk kétnyelvűnek, akik 43 M U LT I KU LT I ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK Haklik Norbert
