Irodalmi Szemle, 2013
2013/6 - Varga Imre: Reggelnapló 5. (próza)
Varga Imre Reggelnapló2 5 . A mikor a teremtmény számba venné, ami az ő révén megvalósult. A prózámmal foglalkoztam, míg délután be nem toppant egy jógatanítványom. S ekkor félbeszakadt a mondat... így este tíz körül teszek pontot a végére. (De közben az a mondat már másik mondattá változott. Mindig így van ez, ha valami kényszerűen félbeszakad. Később már nem ugyanaz folytatódik.) Hogy túltöprengtem a szerkezet lehetőségeit, csak az írásom formájából adódik? Ha beleragadok a részletekbe, ez okoskodásba kavar, elbizonytalanít, elvon az írás elevenségétől - meddő tépelődés. Most vajon megteremtsem-e azt a szajkót? S egy valós világban, vagy álomszerűben? Ha a teremtő is így tanakodott volna magában, máig is az ősköd gomolyogna itt helyettünk. De szerencsére a ködgomolygás szakácsot formázott: tegnap este még főzőcskéztem, majd a tantráról olvasgattam éjfélbe menően, így aztán a reggeli felkelés is nehezemre esett. Pedig ma Pestre utazom s onnan délután a Börzsönybe visznek; meglátogatom lányomat meg az anyját. Őszig befejezem a prózát, hogy a téli száznapos würzburgi elvonulásra már ne vigyem magammal. Jó lenne aztán másféle munkát kezdeni: a megtérésről, áhítatról, erőről, gyön- geségről, az igazi s vélt énünkről, a tanításról, példamutatásról, ön- és világismeretről, az időről, a jelenlétről. Kis történetek - kommentárokkal, jegyzetekkel, hasonlóan, mint a koangyűjtemények, vagy a szűri történetek, mesék, példázatok. A keretet kitalálnám, s benne a mindennapok, meg a szavakon, fogalmakon túli valóság. De először a Jelenések végére jutni, hogy tudjam, érdemes volt-e egyáltalán elkezdenem. Alighanem marad így: álom-képzelet-krónika egybekavargása; bár ez szépprózának szokatlan. Az írás és a megírás együtt. A képzelet és aki képzeli. A képek s amiket rájuk fogok. Nem keresem a követendő mintát, mert ez elbátortalanít. Vagy megteremtődik az írással együtt - egyszerivé, vagy utánzók valaki mást. A szavakkal, leírással úgyis óhatatlanul utánzók. Követem a nyelvi rendet, ami nem(csak) az enyém. Zen és Biblia, magány s közösség, nárcizmus s önzetlenség, bolondok meg éberséget, tiszta figyelmet gyakorlók, ami úgyis körülvesz engem. De hagyom a szavakat: meditáció, majd irány Budapest. Szauna, úszás, bevásárlás - mielőtt délután a hegyekbe mennék. A tervekből még idevetőlegesen. Vetőleg és idegesen. Vers-prózákból már összeállna egy kötetnyi. Esszék írása. Szeretek egy-egy témát körbejárni, akár az oltárt. Repetitív szövegek - afféle műhelymunkák; magamnak. Festegetés, barkácsolgatás. A németet tovább tanulni olvasni, fordítani. (Feljegyzések a Mesterről.) Hálásan ébredni s köszönettel kezdeni a napokat. Akár egyedül, akár közösségben. Hisz nem vagyok külön. 80 2 Varga Imre Reggelnaplójának 4. része 2013. májusi számunkban jelent meg. - A szerk.
