Irodalmi Szemle, 2013

2013/6 - Varga Imre: Reggelnapló 5. (próza)

Nem akarok sokat tudni az egyről. Bármit felületesség. Áttörni a fogalmi gondolkodás falait! Bármit gondolok, kiderül, hogy ez sem az. Átadódni, szeretni, elfogadni. S nem lemondással, keserűen, hanem örömmel, éberen. Mint szándék, már ez is kivon magamból.

Terveimhez még: az Élet vize című dráma s az angyalos játék is. A haláltánc-forma al- kalmas-e, hogy egy színpadi mű (csont)váza legyen? Nem kérdés, hanem megírás dolga.

Lám: egy börzsönyi kastélyban ébredek. Tegnap késő délután értünk ide. Július van: ragyog az ég. Fölkapaszkodom lányommal az udvari cseresznyefára, eddegélünk, beszélgetünk. Aztán ő, mint régebbi vendég, bemutatja a kastély környékét; megcsodálom a tető napelemeit, körbesétáljuk a kis úszómedencét s a készülő nagyobbat is. Körbejárjuk - a falakon kívül már - a szaunát, s bekukkantunk az égett étolaj és hús szagát árasztó étterembe. Luca bemutatja a lovakat. Zsandár meg Törpe nevére emlékszem. Majd a kutyákkal is megismerkedem, két skót juhász, egy kuvasz, kotorékok - a kastély félszemű gazdája időtöltésként vadászik is. Luca lovagol. Először csak kocog, bemozgatja a lovat, majd vágtázik is körbe-körbe a porondon.

Ez a napkezdés is jó. A ház zajai s a nagy medencét feltöltő szivattyú zümmögése, brummogása, s időnként a kutyák csaholása is. Ébredés után olyan szerencsétlenül fogtam meg a szemüvegemet, hogy az elvékonyodott részén eltörött, s így bajos lesz viselni, könnyen belefúródhat a fejbőrömbe. Pápaszem nélkül vagy törött formájában is próba lesz ez a nap, de majd csak megoldódik.

Egyelőre élvezem a szobát, a nagy fürdőhelyiséget, az apró konyhácskát, a lányomék innen telepedtek át az épület másik végébe, a gyermekszobák egyikébe. Dolgaik, a törülközők, ruhák, cipők itt maradtak velem, s hevernek szanaszét asztalon, székeken.

Reggeli után erdei séta Lucával. Közös ebéd, majd vacsora után egyedül. Úszás a magánmedencében, viháncolás a vendéglátó család okos, eleven kisfiával.

A lecsófőzés örömét délben én választom.

Paradicsomi állapotok. S nemcsak a lecsónkban. Délután séta, s az eső kísért hazáig a szagosmügék közt, vadmajoránna- és kakukkfűillatban. Előveszem Comenius könyvecskéjét, a Világ útvesztője és a szív paradicsomát, de nincs kedvem az olvasáshoz. Néhány oldal után leteszem a könyvet, s a tornác levegőjében vagyok, illatokban, a könnyűségben; a hegyek zöld titkai közt.

A lóneveket pontosítom: Kapcás (Törpe), Dorbi, Betti (Busa), Zólyom (Csődör), Sziszkó (csikó), Zsandár, s a két fogatló: Szultán és Dáma.

A kutyák pedig: Aliz, Alex, Tobi, Dzsoni meg Aladár.

Előttem Luca csillagtöktortája 14 kis piros-kék-fehér-sárga gyertyácskával.

Születésnap. így hát a pudingevés is ünnepi. A gyertyák meggyújtásakor mindenki kívánhat némán valamit az ünnepeknek. A tulajdonos kisfia (ötéves) kimondja hangosan: Kedves Luca, én a pudingot kívánom. S amikor szednek a tányérjára, tüzetesen megvizsgálja, majd felpattan s elnyargal játszani. Na, ez a mai koanom.

A szauna pihenőszobája. Az ablakban az erdős hegyek s alattam az épülő medence körül munkagépek, földmarkolók, billenős rakterű teherautók.

81