Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - „Novaközi” állapotok. Beszélgetés Kálmán Gábor Nova című kötetéről
ÍZLÉSEK ES POFONOK tam róla, hogy ezek külön-külön publikált szövegek voltak. De hogy milyen sorrendben jelennek meg aztán a kötetben, azon végül is ez a tény nem változtat: a kötetnek szerkezete, szerkesztettsége van. O B. A. Valószínűleg meg lehetne próbálni felcserélni a fejezeteket, de szerintem a kötetnek van egy valóságos íve, amely Ujo Ferótól Ujo Feróig tart. Az a módszere a narrátornak, hogy egyes történeteket mindig jobban kifejt. Például Štrofekováról mindig újabb és újabb részletek derülnek ki, és bár a történetek egyenként felcserél- hetők lennének, de az a válogatás, ahogy ez így összeállt, már egy egészet alkot. • L. I. Zs. Szerintem nem lineáris a dolog, van olyan, hogy jobban kifejt valamit, mint eddig tudtuk, de olyan is van, hogy gyorsan összefoglalja, amit korábban már elmondott. Fia összekevernénk, talán csak annyi változna, hogy máshol éreznénk az előbbit és az utóbbit. A végpontok mindenesetre adottak, főleg a vége nagyon hangsúlyos, a lecsúszott, überalkoholista Ujo Fero halála, akit a szocializmus bedőlése után sem lehet elüldözni az állomáshelyéről. Ez nyilván az egész pusztulásvízió összefoglaló, szimbolikus lezárása. O B. A. Ujo Fero mellesleg nem is nova bort iszik, nem? □ T. Zs. Igen, ő nem a novától lesz olyan, amilyen. Hanem pálinkától, abból is a sajátjától. O B. A. Annyi már az Ellenlábas beszélgetésen is felmerült, hogy a kint-bent, falun kívüli-falun belüli létnek is van egy ismétlődése a történetben, és Ujo Fero ilyen kint is-bent is figura: kívül van a falun, a hegyen lakik, másrészről onnan megy le a falusiak közé, akik tudnak róla, hogy létezik, de amikor meghal, akkor ez nem tűnik fel senkinek, tehát egy köztes figura, aki talán még a narrátor is lehetne, ha éppen nem ő lenne Ujo Fero. □ T. Zs. Egyfajta szép szövete csak van ezeknek a szövegeknek. Ilyen apróságokra gondolok - amik végül is akár véletlenül is kitermelődhetnek, de valahogy az egymásutániságuk mégis olyan líraian összeolvasható -, hogy mondjuk az első szöveg azt mondja, hogy nem gondolta Ujo Fero, hogy „éltében is rohadhat az ember”, és akkor lám, felmerül ez a tetszhalott... nem tetszhalott, sokkal inkább élőhalott állapot; utána Urbanról a következő történetben megállapítják, hogy bizonyára meghalt, holott ő életben van, később fog visszatérni. A harmadik novellának az a címe, hogy Akasztott nyakából a kötél, amelyben megtudjuk a kocsmáros titkát, de a rákövetkezőben van egy akasztás - öngyilkosság vagy gyilkosság, de Milan halála -, és így tovább. Tehát valamilyen módon összekapaszkodnak ezek a történetek, bár nem biztos, hogy ha más sorrendben lennének, nem találhatnánk hasonló „összekapaszkodó” elemeket. Végül is én ezt szépnek találom, és gondoltam, elmondom a szerző védelmében. O B. A. Szerintem nem kell megvédeni a szerzőt, mert mindennel együtt azt gondolom, hogy ez egy jó meg abszolút izgalmas kötet. Már abból is látszik, hogy izgalmas, hogy érdemes rugdosni. Az ember szívesebben cincálja azt, ami nem szorul védelemre. □ T. Zs. Lenne még egy utolsó kérdésem. A könyvben felbukkanó könyv mint toposz úgy általában óvatosságra inti az olvasót. Štrofeková ükanyjának a naplójára 80
