Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - „Novaközi” állapotok. Beszélgetés Kálmán Gábor Nova című kötetéről
gondolok, azon belül is a 12 kötetes napló kilencedik kötetére, bár ez talán lényegtelen, de mégis: egy könyv, ami elvész, keresik, megtalálják, végül megsemmisítik. Vajon ez a metafora - ha tekinthető annak - lehet-e kulcs ennek a könyvnek az értelmezéséhez? Van-e hozzá bármi köze? O B. A. Toposzként én ezt ugyanoda tenném, mint amit a mágikus realista olvasási stratégiáról gondolok, mert ez a könyvben íródó könyv vagy napló ugyanolyan funkciójú, mint mondjuk a vándor- cirkusz felbukkanása. Szinte kiszámítható, hogy egy ilyen történetben majd vándorcigányok jönnek, ott vannak egy darabig és továbbmennek, de igazából a könyvvel kapcsolatban a szöveg nem erősített arra rá, hogy ez lenne „az” a könyv... □ T. Zs. Nem, nem, nem! Egyenlőségjelet semmiképpen nem tennék. O B. A. Inkább én ezt is oda tettem, hogy egy olyan történet, amire az egyik szereplő konkrét szándéka ellenére derül fény, mert annak ellenére beépül a kollekÍZLÉSEK ÉS POFONOK tív tudattalanba, a falutörténetbe, hogy ő azt gondolta, ez csak az ő titka lehet. ■ P. P. Én meglettem volna enélkül a motívum nélkül. Talán erre mondanám a leginkább, hogy igaznak érzem, amit Zsolt mondott: világos, hogy jól bejáratott toposzokból építkezik, és akkor ennek a technikának a poétikai veszélyein kell elgondolkodnunk. Újramond történeteket, de tudja-e úgy újramondani, hogy az érdekes legyen. Szerintem tudja, és néha érezni, hogy oké, de bizonyos részek tényleg szinte kötelező elemek, és ez a könyv a könyvben dolog lehet, hogy unalmas. O B. A. De azért úgy tűnik, hogy ez egyfajta műfaji követelmény: az ilyen memoárszerű falutörténetekben mindenhol előkerül egy könyv, nem? • L. I. Zs. Csak ide mintha már nem García Márqueztől, hanem Grecsó Krisztiántól került volna át. A beszélgetést lejegyezte Tamás Zsuzsa, a szöveget rövidítette és szerkesztette Tamás Zsuzsa és Darvasi Ferenc.
