Irodalmi Szemle, 2013

2013/5 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - „Novaközi” állapotok. Beszélgetés Kálmán Gábor Nova című kötetéről

IZLESEK ES POFONOK más pontokon nem kell ennyire egyszerű­nek lenni. Én is szerettem olvasni a szöve­get, de volt egy olyan érzésem, hogy azért is jó olvasni, mert nem igényelt különösebb energiát, hanem olvastatta magát. ■ P. P. Anekdotikus. □ T. Zs. Nem mondanám, hogy nem igényel különösebb energiát, legfeljebb nem éppen ezen a fronton. A történetek új és új megvilágításba kerülnek, és - ez egy alaptétel - „mindenkinek van egy bi­zarr története” (éppen a kocsmáros fia re­ménykedik benne, hogy ő megússza), de mindig kiderül, hogy ráadásul nem is úgy van, ahogy a többiek hiszik. Ezeket nyo­mon követni igenis kihívást jelent, per­sze szórakoztató kihívást, tehát akár egy krimiolvasó stratégiával is neki lehet futni. Én például bevallom, hogy nekem az, hogy Tomáš néni azonos Abafi hajdani, mese­szép feleségével, első olvasásra nem állt össze, mikor másodszorra olvastam, akkor értettem meg hirtelen, hogy miért is mered rá úgy Ujo Fero. • L. I. Zs. Nem igazi krimiolvasó stra­tégia ez, nem nyomok vannak, hanem egy­szerűen le van írva valahol a valóság, igaz, néha kicsit elködösítve, úgyhogy el lehet szalasztani. Mindenesetre nem nyomok sorozatából kell az igazságot összeállítani. Az olvasó egyáltalán nem tudná kikövet­keztetni, hogy valójában ki ölte meg Abafit, ha nem volna egyszer csak odaírva, hogy a valódi gyilkosa ez és ez. □ T. Zs. Kinyomozni valóban nem lehet, legfeljebb észben tarthatom a különböző változatokat, és akkor büszke lehetek ma­gamra, hogy össze tudom vetni a végül is valóságként feltüntetett változatot az egyéb mendemondákkal. O B. A. Ha már az „olvasási stratégia” ke- / | rült szóba, nekem a mágikus realista kész­letem mozgósítódon, García Márqueztől Bodor Ádámon át mondjuk idáig: az em­ber számít arra, hogy talán kiderül a tör­ténetekből valami. És meg is próbálja re­konstruálni az elhallgatott részeket. Ebben valószínűleg újat mond a szöveg, mert nem feltétlenül vannak fedésben ezek a dolgok, hiszen nem biztos, hogy kiderül arról a ko­pasz néniről, hogy tényleg ő volt a cigány­lány. Nem mindenre derül fény, mert a szö­veg ennyire nem szájbarágós, és ez jó. L. I. Zs. Az biztosan kiderül, hogy a volt szerelme azt gondolja, hogy ő az, de hogy tényleg ő-e, az talán nem. □ T. Zs. Tomáš néni egyetlenként megy el Ujo Fero temetésére... L. I. Zs. Ja, igen. Sok kétség lehet, hogy tényleg nem marad. □ T. Zs. Tizenegy novella vagy fejezet ta­lálható a könyvben. Mit gondoltok, meny­nyire meghatározott ezeknek az írásoknak a sorrendje, mennyiben felcserélhetőek? És vajon annak van jelentősége, hogy éppen Ujo Feróval kezdődik és az ő történetével ér véget a könyv? Mennyiben foglalja ke­retbe, és ha abba foglalja, akkor vajon miért pont az ő személye? Kiemeltebb szereplő, mint a többiek? ■ P. P. Nem akarok kiábrándítani sen­kit, de mintha a szerző nyilatkozta volna egy interjúban, hogy ő azért ír ilyen típusú novellákat, rövidebb szövegeket, hogy pub­likálhassa őket folyóiratokban. □ T. Zs. Ez abszolút magyarázatot adna az ismétlődésekre is, hiszen akkor minden egyes folyóiratközlésnél értelmezhetővé válik Tomáš néni alakja. Igazából én is tud­79

Next

/
Oldalképek
Tartalom