Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Tóth Lilla: Kortárs és közéleti (az Édes hazám. Kortárs közéleti versek című antológiáról)
IZLES e k es pofonok Tóth Lilla KORTÁRS ÉS KÖZÉLETI /~\ 1 -ben a Magvető Kiadó jó- Áj\J X Áj voltából napvilágot látott egy olyan kötet, amely - az utóbbi évtizedeket tekintve - semmiképp sem mondható mindennapinak. Az Édes hazám. Kortárs közéleti versek című antológiát, illetve létrejöttét több olyan momentum jellemzi, amely egy új perspektívából világítja meg a kortárs magyar irodalmat. A csaknem négyszáz oldalas kötet ugyanis több mint húsz év termését, hatvannégy magyar költő több mint százhetven közéleti alkotását közli. Korántsem lehet el- siklani felette. Már csak a számok miatt sem. Továbbá az antológia keletkezése és felépítése is sajátos. A könyv megjelenése előtt, ahogy azt Bárány Tibor utószavában is olvashatjuk, éles vita folyt az Élet és Irodalom hasábjain arról, hogy létezik-e közéleti líra, illetve szükség van-e közéleti versekre. Az antológia létrejöttét egy levelezésben kiteljesedő vita (Bán Zoltán András és Radnóti Sándor közt), majd annak a közzététele, és ezt követően dialogikus formában jelentkező hozzászólások, cikkek előzték meg (Kemény István Búcsúlevél című verse és Térey János válasza, a Magyar közöny, Bárány Tibor, Lengyel Imre Zsolt, Kálmán C. György hozzászólásai az Élet és Irodalomban stb.). Mindannyian azt a problematikát elemezték, hogy vajon miért van szükség közéleti és politikai versekre Magyarországon. Az antológiáról szóló kritikák, könyvismertetők is általában ezt a kérdést boncolgatják: szükséges-e a XXI. században a közéleti és a politikai versek jelenléte, antológiába gyűjtése, és ha igen, miért, milyen mértékben? Több értelmezés látott már napvilágot, mégis talán a legfőbb ok, hogy a más jellegű társadalmi, nyilvános megszólalások már elvesztették hitelességüket, ezért találtak újra utat az olvasókhoz az ilyen típusú versek. Hasonló módon a zeneiparban, a dalszövegekben is megjelenik egyfajta közéleti irány: kérdés, hogyan egyeztethető össze a posztmodernről megfogalmazott tézisekkel a közéletiség előretörése. Hiszen az irodalom az 1970-es évek végétől, a különböző posztmodern formák, beszédmódok, műfajok térhódításával egy jelentős és mély változáson ment keresztül. Az egyik ilyen változás, hogy háttérbe szorult a társadalmi, politikai helyzetekkel, problémákkal foglalkozó költészet. A közélet maradjon az utcán, a politika meg a parlamentben. Ez az az időszak, amelyet Németh Zoltán (a korai vagy első posztmodernre következő) második vagyis areferenciális posztmodernnek nevez, és amelyről megjegyzi, hogy a magyar irodalomtörténetek szerint ez az „igazi posztmodern” - mindazt képviseli, amit posztmodernnek tartunk, többek közt azt is, hogy kizárja a valóság és a realizmus kategóriáit.1 A posztmodern harmadik szakaszát Németh Zoltán antropológiai posztmodernnek nevezi, az ide tartozó alkotásokat pedig úgy jellemzi, hogy azokat többek közt a hatalom kérdésköre és 1 Németh Zoltán: A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája. Pozsony, 2012, Kalligram Kiadó, 24. 80
