Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - Haklik Norbert: Az író, a regényhős és a Titkos Krónikás (tanulmány)
12 Kabdebó Tamás: Hármasság a Danubius Danubiába«. 13 Bővebben lásd erről: Haklik Norbert: Családtörténet folyamatban, újraíródó magánmitológia (A történelem mint dinamikus rendszer és megjelenítésének írói eszközei Kabdebó Tamás Danubius Danubia című folyamregényében). In Pannon Tükör, 2012. januárfebruár. 58-66. rülhetetlenül felveti a kérdést: ha nem Kabdebó, akkor vajon ki más a regénytrilógia elbeszélője? Ha Kabdebó még a vele egy korban élő regényszereplők sorsát is csak érintőlegesen, legföljebb hallomásból ismerheti - tehát homodiegetikus narrátorként még a kortárs eseményeket sem beszélhetné el -, akkor kire bízza a szerző az emberöltőkkel, vagy akár több évszázaddal korábban játszódó események elmondását? Egyáltalán: kit tisztelhetünk a folyamregény során szintén számtalan alkalommal szerepeltetett szerző személyében? „A szerző az a férfiú, aki szívós anyaggyűjtéssel könyvek, térképek, metszetek, cikkek százait használta föl Duna-könyvének megírására, majd az egész anyagot a Kecskeméti Katona József könyvtárnak ajándékozta.”12 Ez a szerző azonban nincs egyedül. Ne feledjük: a folyamregény középső szakasza, a Pezsdülés nyitányában Kabdebó hosszasan sorolja saját író őseit, az írni még nem is tudó, csak regélő elődöktől Szent István harmadik törvénykönyvének szerzőjén, Beatrix királyné magyartanárán, a Guary-kódex szerkesztőjén, majd Tömöri Pál káplánján át egészen egy huszadik századi, kárpátaljai poétáig gombolyítva a képzeletbeli, azaz pontosabban: szellemi genealógia fonalát. Szerencsés és kivételes esetekben e tollforgató ősök munkái az utókorra maradnak- akárcsak Szendrő Gábor levele, amelyet feleségének írt 1849 márciusában honvéd futárként, vagy Szendrő Gáspár, a jakobinus ős önéletírása, valamint Blackwell József András naplója, amelyekre a Dugonics-ház tetőszerkezetének egyik rejtekében lel rá Gyúró. Ezek az elbeszélők nem kizárólag saját élettörténetükről számolnak be, de - hol utalásszerűén, hol pedig részletesebben- a családi legendárium által rájuk hagyományozott történeteket is felelevenítik. Az elveszett, majd megkerült régi szövegeket használó többszörös narráció nemcsak a családi múlt átértelmezésére teremt alkalmat újra meg újra,13 hanem azt is lehetővé teszi, hogy a cselekmény másfél-két évszázaddal ezelőtt játszódó szakaszait is az eseményekben részt vett narrátorok személyes, élményszerű előadásában ismerhesse meg az olvasó. Éppen ez az élményszerűség és a személyes nézőpontok használata jelenti a regénytrilógia narrációjának újabb kihívását.
