Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - Haklik Norbert: Az író, a regényhős és a Titkos Krónikás (tanulmány)
A Danubius Danubia ugyanis - ismét csak Pomogáts recenzióját idézve - „nemcsak Dunai Szendrő József és nem is csupán az 1956-os magyar fiatal nemzedék regénye, nemcsak a magyar 19. és 20. század regényes krónikája, hanem a dunai régióé, amelynek az epikai anyagba ágyazva megörökíti történelmét, művelődéstörténetét, népi hagyományait, éspedig nemcsak a magyarokét, hanem szerbekét, románokét, osztrákokét, bajorokét. Annak a »homo Danubicus«-nak a történetét és lelkiségét örökíti meg, aki - mint Szendrő József - már elfogulatlanul képes látni a történelmi konfliktusokat és átfogó szemlélettel tud közeledni a régió népi és kulturális mozaikjához.”14A Duna-táj kulturális egységét ugyanis a - sokszor egymásnak is ellentmondó - nemzeti és regionális narratívák mozaikja alkotja. Az impresszionisták vásznaival ellentétben nem az egymásba folyó színek, hanem a különálló mozaikkockák együttese alkotja meg a Duna-vidék sokféleségéből összeálló képet, amely csak akkor mutatja meg önmagát teljességében, ha a szemlélő kellő távolságból nézi.15 Az egyes szereplők nézőpontja - melyet végeredményben leginkább nemzeti és kulturális hátterük határoz meg - éppen az elbeszélés személyes és élményszerü volta miatt lehetetlenítené el azt a távolságtartást, amely ahhoz szükségeltetik, hogy az eseményeket az egész Duna-táj mint történelmi- földrajzi-kulturális egység távlatából láttassa a regény. A folyamregény írójának tehát látszólag csak két választása van: vagy feladja az „összdunaiság” igényét, és magyar Duna-regényt ír, vagy pedig a személyességet és az átélhetőséget áldozza fel a teljesség oltárán - hacsak nem él olyan bravúrral, mint amilyennel Kabdebó Tamás, amikor a Titkos Krónikást szerepelteti a Danubius Danubia egyik narrátoraként. A Titkos Krónikás első megjelenése a regénytrilógiában Radnóti Miklós Nem tudhatom...-jára alludál: „A víz, ilyen messziről, a töltés vágatának vissztájában már csak barnuló tömegnek hatott, melynek engedékeny testét szelte a vontató, mint odafönt, a még puhább levegőeget egy árva repülő. Talán abban ült a Krónikás, aki odafentről lenézett, térképnek látva a tájat, ostorszíjnak rajta a Dunát, de - miként Radnóti - belegondolta a rögöket is, melyek nem 14 Pomogáts Béla: i.m. 15 Talán éppen ebben ragadható meg Európa, valamint az Amerikai Egyesült Államok multikul turalizmusának különbsége is. Míg az amerikai multikulturális identitás az etnikai sokszínűség egységesülésének terméke, addig az európai multikulturális identitást az egymás mellett és között élő nemzetek, valamint az egymással folyamatos kölcsönhatásban lévő, etnikai alapú kultúrák dinamikája határozza meg, melyek egymásra hatása regionális identitásokat is létrehoz. Ahogyan a szlovákiai magyar író-irodalomtörténész Arda- mica Zorán fogalmaz egy tanulmányában: „Európa a római kortól kezdve etnikai alapú multikulturalizmusban él, amely a nemzetállami eszmék fellépéséig természetes volt”. Ardamica Zorán: Szubkulturális hibridizmus, avagy a „Nagy büdös kisbetűs élet” (Az Optikai tuning multikulturális megközelítése) In Irodalmi Szemle, 2013. január, 37.
