Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - Tóth László: Két (újabb) futam egy nemzedékhez (próza)
esszének nevezni. Vagyis, bizonyos értelemben ízes csevej, szellemteli csevegés tehát az esszé, s ha elfogadjuk David Hume, a jeles angol történész és idealista bölcselő csoportosítását, aki „Az emberiség előkelő rendjét, mely nem csupán az állati tülekedésnek él”, tudósokra és csevegőkre osztotta fel, az esszé művelőit feltétlenül ez utóbbiakhoz, a csevegőkhöz kell besorolnunk. Gyergyai Albert szerint az esszé „a lélek kalandja”, a klasszikus angol esszékhez utószót író Abody Béla szerint pedig az esszé „az önmaga, élete sorskérdései felé fordult ember [... ] igényeit igyekszik kielégíteni”. Nos, Kulcsár esszéi az esszé mintapéldányai, jól el lehet csevegni vele, velük; „az önmaga, élete sorskérdései felé fordult ember” szellemnevelő, elmepallérozó kutakodásai, azt is mond- hatnók: találkozásai önmagával, találkozásai az emberrel, találkozásai istennel - a valamilyen formában a transzcendensből is megképződött való világunk visszavezetései eredeti transzcendens ihletéhez. 3. De nem az esszé Kulcsár Ferenc új prózakönyvének egyetlen műfaja. Ő maga jellemzően az Egy diárium tépett lapjai alcímet adta kötetének, vagyis naplót, naplófeljegyzéseket, naplólapokat kínál, s ez egyben hitelesíti is annak vegyes jellegét, reflexióinak - mind indíttatásuk, mind formai-műfaji tekintetben - változatos voltát, hiszen a napló, ugye, az az írásnem, mely nem előzetes elhatározás, plánum alapján készül, a napló esemény- s élménykövető jellegű, esemény- s élményrögzítő szándékkal íródik, s az abban följegyzettek a szó legszorosabb s eredeti értelmében diktátumok („tollba mondott szövegek”), melyeket a megörökítendő események, élmények diktálnak, azaz mondanak tollba - illetve számítógépbe - a krónikásnak, melyek nyelvéről, formájáról, tartalmáról is ők maguk döntenek, s nem az esetükben csupán a médium szerepét betöltő lejegyzőjük. Nos, A pillangó szárnyverésében, annak veretes - mondhatni, műfaji értelemben: klasszikus - esszéi mellett van csendes emlékezés, (lírai) vallomás (főleg A megváltás hegyén ciklusban), filozófiai töltetű aforizma, művelődés-, gondolkodás-, biblia- és hittörténeti ihletésű elmélkedés, vallásbölcselet (Az örök ember és Az ismeretlen Isten ciklusban), történelemfaggató és társadalombíráló okfejtés (a Csak másokban moshatod meg arcodat szövegcsoportban), mintaszerű publicisztika (a szép- irodalom felé kacsingató karcolat, dühödt epeömlés, vitriolos pamflet), találó író- és művészportré (a Szavakból otthont, imaházat és A nyomorultnak szárnya, glóriája van ciklusokban), leleményteli jellegkeresés, jellegelemzés, sőt még vers is található benne, a korán elhalt közös barátunkat, Dúdor Istvánt idéző A dereskifestő. Illetve, mégiscsak egy-műfajú könyv a Kulcsár Ferencé: ez pedig az olvasás, a reflexió műfaja, s - úgymond - az olvastatásé is. 4. Nem szokás ma túl gyakran idézni, főleg pozitív értelemben, ideológiai felhangok nélkül Lukács Györgyöt. Én most mégis egyik terminus technicusát venném elő, melyre tájainkon először, vagy négy és fél évtizede már, Tőzsér Árpád hivatkozott, jelesül
