Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - ROBERTO BOLAÑO - Roberto Bolaño:Hagyjatok ott mindent, újra. Infrarealista kiáltvány (próza, Kertes Gábor fordítása)
ROBERTO BOLANO A veszély mindig máshol van. Az a valódi költő, aki folyamatosan elhagyja magát. Sosem tölt túl sok időt egy helyen, ahogy a gerillák, ahogy az ufók, ahogy az életfogy- tiglanra ítélt rabok szeme fehérje. * Fúzió és kétpólusú robbanás: az alkotás egy bolond gyerek határozott és nyitott grafhtijeként. Semmi mechanikus. A rémület fokozatai. Valaki, talán Bosch, összetöri a szerelem akváriumát. Ingyen pénz. Édes nővérem. Látomások, melyek érzékiek, mint a holttestek. A little boyok csókokkal szeletelik a decembert. * Éjjel kettőkor, miután eljöttünk Marától, nevetést hallottunk kiszűrődni (Mario Santiago és még páran) egy kilencemeletes épület legénylakásából. Nem hagyták abba, nevettek és nevettek, miközben mi odalent a telefonfülkéknek támaszkodva aludtunk. Volt egy pillanat, amikor már csak Mario figyelt a nevetésre (az a legénylakás melegbár vagy valami olyasmi, és Dario Galicia azt mesélte, hogy a rendőrség állandóan megfigyeli). Közben mi telefonáltunk, de az érmékvízzé váltak. A nevetés nem csöndesedett. Aztán odébbálltunk abból a negyedből, és Mario elmesélte nekem, hogy valójában senki sem nevetett, a nevetés felvételről szólt, és odafönt, a legénylakásban egy szűk társaság, de lehet, hogy csak egy homoszexuális fickó hallgatta csöndben a lemezét, és úgy intézte, hogy vele hallgassuk mi is.- A hattyú halála, a hattyú utolsó dala, a fekete hattyú utolsó dala NEM a Bolsojban látható, hanem az utcák elviselhetetlen fájdalmában és szépségében.- Egy nyomorúságos moziból induló és egy sztrájkoló gyárban végződő szivárvány.- Sose csókoljon minket szájon az amnézia. Sose csókoljon meg minket.- Utópiával álmodtunk és üvöltve ébredünk.- Egy szegény, hazatérő magányos cowboy, ebből áll a csoda. * Ideje felszínre hozni az új érzéseket - Fölforgatni a hétköznapokat OKÉ. HAGYJATOK OTT MINDENT, ÚJRA VÁGJATOK NEKI AZ ÚTNAK Fordította Kertes Gábor Roberto Bolaňo: „Déjenlo todo, nuevamente: manifiesto infrarrealista.” Replicante. N.° 9. pp. 142-144. 25
