Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - Bolemant Lilla: A szent szégyen (tanulmány)
12 Zsadányi Edit: írónők a századelőn. In Szegedy-Maszák Mihály, Veres András (szerk.): A magyar irodalom történetei 1800-tól 1919- ig. Gondolat, 2007, Budapest, 807-826. 13 Molnár Szabolcs: Berde Mária. Kriterion, 1986, Budapest, 125-128 14 Az eleve elrendelés (predesztináció). In McGrath, AI lister E: Bevezetés a keresztény teológiáiba. Budapest, 1995, Osiris. 353.; Berde Mária: Máskép nem tehetek. In Protestáns Szemle. XXIX. évf. 1917/6. 651-655. narratíva kitágítását, s a női sorsok kiteljesedése csak több generáción keresztül látszik megvalósíthatónak. A megoldás általában a jövőbe vetül, gyakran a születendő vagy megszületett gyermek alakjában.12 Berde Mária regényeivel kapcsolatban is megállapítható mindez. A női szerepek előre megírtsága mellett azonban többféleképpen próbál saját, járható utat nyitni női szereplőinek. A saját sors vállalását a felelősség vállalásával, s mindezt az erkölcsi felelősség hang- súlyozásával kapcsolja össze. A Romuáld és Adriána című középkori lovagregény, a Tüzes kemence és a Szent szégyen című huszadik századi történet szereplőinek történetén keresztül a nők és a férfiak szerepelvárásainak és szerepvállalásainak eltérő módjai jelennek meg. Berde elemzői közül többen is felvetik, hogy az írónő élet- és művészetfelfogásának egyik fontos pillére a protestáns vallásos szellemiségből eredő predesztinációelmélet és az ehhez szorosan kapcsolódó erkölcsi tisztaság kérdése.13 A kálvinista predesztináció és a szabad akarat kérdése azonban Berde regényeiben és életfelfogásában szorosan összekapcsolódik a társadalmi nemi szerepek kritikájával .14 Berde a női élet alternatíváit, a vállalható sorsot a társadalom kétféle, a férfiak és a nők számára felállított szabályain keresztül mutatja be. A kolozsvári Világosság című hetilapban így vallott erről: „Nemzedékemnek még igen nehéz helyzet jutott a női törekvések kivívásában. Amikor érettségiztem, még akadt olyan professzor, aki az egyetemre iratkozó lányokat női szörnyetegekként emlegette. A társadalom előítéleteivel egyébként is meg kellett küzdenünk. A leánygyermekek kibocsátása a család keretéből akár rövid időre is, sötét gondokat okozott a szülőknek, és megvető lesaj- nálást váltott ki a kívülállókból. Sajnálatos lebecsülése volt ez a fiatal nőnek, sehogy sem akarta elhinni a világ, hogy egymagában is meg tud állani a talpán. Ennek a lehetetlen helyzetnek az átélése irányította írói figyelmemet a különleges női kérdések felé. Másfelől csodálkozva láttam, hogy ennek a féltésnek erkölcsi háttere tulajdonképpen a férfit és nőt megkülönböztető kétféle 74
