Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - Uršuľa Kovalyk: Csipke; Tengeri rózsa (novellák, Vályi Horváth Erika fordításai)
- De nem igazán akaródzik aludnom - suttogta. - Sok az energiám, el sem tudja képzelni, mennyi csodás számot szerzek így! Épp azt fontolgatom, hogy fel kéne őket játszani, egy rádiótól még felkérést is kaptam. A doktornő még mondott valamit az alvás fontosságáról és adott neki egy receptet valamilyen gyógyszerre, csakhogy Magdát hullámokban öntötte el a gyors breakbeat ritmusa, és máris a rendelő előtt, majd a kórház bejáratánál találta magát, onnét meg egy távoli parkba lejtett, a csipkéből áradó muzsika megerősítette. Közelgett az ősz, és Magda észrevette, hogy reggelente egyre keményebb rockot nyomat, megfűszerezve metál elemekkel, ezért munkába menet inkább már nem szállt buszra. Kevesen viselték el szó nélkül, hogy mellette álljanak. A zene már túl hangos volt, a tisztítóban is panaszkodtak rá az ügyfelek.- Vegyen ki inkább fizetetlen szabadságot - ajánlotta fel a főnöke, amikor őrült punkot játszva jött munkába.- Megpróbálok átállni valamilyen nyugodtabb reggae-re - nyugtatta meg őt, de a főnöke csak a fejét fogta és kiabált.- Kapcsolja már ki valaki! Kerülni kezdte az embereket. Hegyi parkok néptelen, eldugott zugaiba menekült, ahol ijedt mókusok alkották a hallgatóságát. Egyik este épp holdtölte volt, nem tudott elaludni, az őt majd szétvető jungle kihajtotta messzire a városból. Egy málnabokrokkal övezett réten táncoló alakokra lett figyelmes. A leparkolt kocsik reflektorából csak úgy ömlött a fény, egy fiatal lány a fülén fülhallgatóval érdekes lemezjátszón játszott. Magda elnevette magát. Ráhangolódott az erősítőkből áradó house ritmusára. A csipke égette, a bőre feszült, a szíve zakatolt. Pár óra vad tánc után Magda teste megpattant, belsőjéből hatalmas, fehér denevér szállott fel. Hangtalanul leírt pár kört a táncolok feje fölött, majd eltűnt az erdő mélyén a csendes sötétségben. Tengeri rózsa Garzonlakása légmentesen záródó, büdös konzervdobozra emlékeztet. Stanka asszony évek óta nem nyitott már ablakot. A koszos üveget a hosszú évek során egyszer törölte le a nap huszonnégy órájában behúzva tartott sötétítő függönnyel. Utálja a nagytakarítást, a friss légáramlást és a zajt. Idegenkedik mindentől, ami egy kicsit is változást hoz a mindennapjaiba. Épp ezért otthonát abban az állapotban tartja fenn, ahogy azt ’71-ben kialakította, amikor is a kirakatban meglátott egy csodálatos elemes bútort. Akkor kivette a takarékból az összes megspórolt pénzét, és szemrebbenés nélkül kipengette az elképesztően magas összeget azért a modern dizájnú bútorért.
