Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - Grendel Lajos: Az utolsó reggelen (regényrészlet)
GRENDEL LAJOS AZ UTOLSÓ REGGELEN M a egy ilyen nap van, gondolta Noszlopy, holnap már más lesz, Szmirnov folytatja útját Bécsbe, Noszlopy visszatér a Piroska nénihez, aki rendszerint, ha felkel, és egy órát ránctalanít, olyan friss, mintha évtizedekkel fiatalabb lenne. Minden hamis, gondolta Noszlopy, ha valódi lenne, meg is bolondulna tőle az ember. Szmirnov viszont nem volt álmos, úgyhogy bajosnak ígérkezett az elalvás. Különben is, a társalgó elég messze volt a szobájától, odakint denevérek surrogtak, ilyenkor hallani lehet, ahogy szárnyukkal megérintik az ablakot. De Szmirnov leintette. Legföljebb bogár mászik a falon, a denevérek már mély álmukat alusszák. Ősz van, közeleg a tél, és a fűtést is bekapcsolták. Nincs belőle semmi, Noszlopy, állapította meg csalódva, tulajdonképpen mit akar itt tőlem? Szmirnov most fapofát vett föl, hogy a hétszentséges jóisten sem tudja, mit akar. Jó időbe telt, míg végre megkérdezte:- És ezzel vége lett a kapcsolatotoknak?- Fenét lett vége - kerekedett felül az indulat Noszlopyban. - Máig is levelezünk.- Ühüm.- Ha feleségül akarom venni, menjek New Yorkba.- És miért nem utaztál el New Yorkba? Csak nem a költségek miatt? Félsz, hogy leesel a repülőről? - kérdezte gúnyosan. De ez jóval bonyolultabb volt, illetve ő volt az, aki túlbonyolította. A csodálatos pillanat, ha úgy tetszik, elmúlt. Gabiből nem szeretett ki, sőt, ugyanúgy szerette, mint azelőtt. De ahhoz, hogy New Yorkba repüljön megházasodni? Húsz évvel ezelőtt talán... És mit csináljon ő New Yorkban? Nézze a négy falat? Persze Gabit szerette, és egyáltalán nem számított, hogy nincs vele, mert úgy volt, hogy nem másnapos a szerelem. Másképpen állt volna a helyzet, ha ott talált volna valakit. Akkor megzabálta volna a féltékenység. Persze arra is gondolt, hogy van valakije, a legkönnyebb eltitkolni az ilyesmit, ha több ezer mérföld a távolság kettejük között. De minden hónapban írt egy levelet, és ez megnyugtatta. Úgy döntött, ha visszajön, házasság nélkül is jól megélnek. „Igen. Ezt jól elterveztem. Biztos, hogy ő is örült volna neki. Csak hát messze volt.” Úgy határozott, hogy szeretni fogja, és a legcsekélyebb kétség sem merült fel a szerelme iránt. Az árulás lett volna. Csak amikor teltek-múltak az évek, és a viszontlátás reménye egyre halványabbá vált, győzött benne az akarat, hogy nem állt meg az élet, és úgy eliramlik, hogy észre sem veszi. Csak ekkor költözött bele a kétség, hogy amit tesz, nem helyesen teszi. Lelkifurdalása volt, méghozzá nagyon erős, mintha a mellén dörömbölt volna egy ember, és majdnem szétszakította volna őt. De egy év múlva, két év múlva ez is elcsendesedett. Ekkor el akarta pusztítani Gabit. Nem válaszolt a leveleire, mintha Gabi sosem létezett volna. Felbontatlanul hevert vagy fél évig az előszoba sarkában egy fonott széken, amelyet ő használt gyakrabban. És a második év hajnalán megesküdött, 8
