Irodalmi Szemle, 2013

2013/1 - Grendel Lajos: Az utolsó reggelen (regényrészlet)

hogy soha nem ül bele a székbe, amíg Gabi vissza nem tér. De fél év után föladta a harcot. Elolvasta a leveleket. Csupa szemrehányás volt bennük, öngyilkossággal fenyege- tődzés, betegség (már egy hete nem tudok fölkelni!), reuma - én azért is fogok írni, ha beleszakad a szívem, akkor is. Gabi fárasztó volt, de kitartó. Ismét sikerült fölpiszkálnia a lelkifurdalást, de már nem olyan erővel, mint azelőtt. Noszlopy gyanút fogott, hogy csak ötven százalék igaz a szerelemből, a maradék ötven szemkápráztatás.- Az öregedés ragályos - tette hozza nevetve, mintha ő mégsem öregedne. - Milyen jó visszaforgatni az időt, legalábbis képzeletben. Többet úgysem tehetünk.- Engem sosem foglalkoztat az öregség. Alávalónak találom és megalázónak. Ha egy ember tényleg megöregedett, akkor haljon meg inkább... Ezt nem rád gondolom - tette hozzá félig komolyan.- Még egyszer mondom: nem akarom megérni!

Szmirnov bólintott, jobban mondva bólintásra állt a feje, miközben már egészen másról gondolkozott.- Tudod, elmegyek, és soha többé nem látsz. Fél év múlva álom lesz az egész. Sőt! Lehet, hogy már holnap is álom lesz. Mindig egy kicsit álmodunk, de a valóság felébreszt - mondta nosztalgikusan. - És Pityu hogy kapott agyvérzést? Hiszen tele volt tervekkel.

Noszlopy eleinte nem tartotta túlságosan fontosnak az ügyet. Egyet s mást tudott a házasságról, és lebecsülte Pityut. Az más kérdés, hogy alaposan megbánta.- Csak akkor értettem meg, amikor már nem tudott beszélni. így hát a legcsekélyebb dunsztom sincs róla, hogy valóban megismertem. Az egész élet legföljebb találgatás. Behunyt szemmel tíz pontot találni. - Furcsán nevetett, amiből nem hiányzott a tréfálkozás sem.

Tudod, gondolta Noszlopy, minden másképpen van a te számításod szerint. Te hiába beszélsz magyarul, oroszul, vagy elölről és hátulról is, nem és nem tudsz meggyőzni, mert erről nem tehetsz. Te erre azt mondhatod, hogy a vízbe fúlt nőnek megszűnik a nemzetisége, és igazad is van. Mármint a halálban! Amíg viszont él, minden tekintetben, legyen az bárki, Pityu vagy egy idegen, az „ő” minden tekintetben ellentmondásos és szövevényes. Csak én vagy te gondolod azt, hogy nem, hagyjanak engemet békén. És békén is hagynak, legalábbis egy időre. Mert előbb vagy utóbb eljön az elszámolás ideje. És mindegy, hogy szelíden és simogatva küldenek a fenébe, vagy jókora rúgással. Aztán már mindegy!

Hát, sajnos, nem ilyen volt a szerencséje Pityunak. Okos gyerek volt, csak, lustaságból vagy illúziói voltak, nem tudja Noszlopy, de minduntalan későn kapcsolt. Mire begyújtott a motorja, hát a türelmetlen fajta ember feladta, és másik motort vett. „Az asszonynak ez a jó” - mondta, és keserűségében elnevette magát. Nem tanult semmiből, főleg az első házasságából nem. Hosszú ideig sejtette, hogy valami nincs rendben, de a sejtést bezárta vaslakattal. Az esküvő után, amit Pozsonyban tartottak, Magyarországra költöztek, s Noszlopy ritkábban látta.

9