Irodalmi Szemle, 2013

2013/2 - SZÍNHÁZ - Soóky László: Elment Vavreczky Géza, a Gálán (nekrológ)

SZÍNHÁZ S O Ó K Y LÁSZLÓ Elment vavreczky Géza, a Gálán 1 december 17-én elhunyt Z W -L Zu »Gálán Géza, élt 70 évet, 7 hó­napot és 14 napot. Az életét és pályáját mél­tató gyorsírók betartották a játékszabályokat: halottról jót vagy semmit. Akkor született, amikor a II. világháború­ban megfordult a szándék: a front nem kelet felé távolodott, hanem a Dontól nyugat felé közeledett. Az, hogy a szovjetek átgázoltak rajtunk, majd mind eszmeileg, mind fizikailag itt maradtak, meghatározta Géza további szel­lemi és erkölcsi létét. A létező szocialista kultúrát építő közeg­ben érvényesülni tudott minden hatodrendű színész, botcsinálta rendező, ha alkalmazko­dott, ha sodródott, ha bratyizott, ha súgott és egyetértett. Az öntörvényű embereknek ebben a közegben csak a keskeny út jutott, minden­napos golgotáival s kifinomultan alkalmazott mellőzéssel. Elég volt egyetlen villanás, az egyén szakmai-művészi megragyogása ahhoz, hogy a hatalom vagy annak kiszolgálói lebil­lentsék a mellékvágányra terelő váltót. Gálán Gézát tehetsége, lázadásra való hajlama, tu­datos művészi önépítése, a hazugsággal való mindenkori szembefordulása, szakmai tudá­sa, felkészültsége naponta fordította szembe a hatalom elvárásaival, éppúgy, mint a társulat­tal, amelyben léteznie kellett volna. Nem volt beilleszkedő alkat, nem volt az már főiskolás évei idején sem. Tőzsér Árpádhoz való kötő­dése előrevetítette a színész elmagányosodá­sát, éppúgy, mint azt, hogy egy adott pillanat­ban kényszerpályára sodródik. Huzamosabb ideig kevesen álltak mellette, nyilván tartottak egyénisége és személyisége erejétől. Ezen a téren például Beke Sándor sem tudta átlépni a saját árnyékát: a Kolduskaland (Gálán értel­mezésében: Mozgó Borbélyház) című Solovič- színdarabot Géza oly briliáns módon szabta át nemzetiségi bunkóvá, hogy Beke ezt a ki­hívást nehezen viselte és levette a produkciót a Thália műsoráról: nyilván felfedezte a szak­mai ellenfelet Galánban. A Mozgó Borbélyház jelmondata így hangzott: „Odaadó nyírással a békéért, mozgó borbélyházunk kivirágoz- tatásáért!” Nem csoda, hogy ettől 1971-ben Bekének inába szállt a bátorsága. Gálán Géza első diplomáját a pozsonyi Színművészeti Főiskola színész szakán sze­rezte, 1963-ban. Komáromba szerződött, de a MATESZ akkori kultúrpolitikája miatt szíve­sebben dolgozott amatőrökkel, velük kiélhette elfojtott lázadásainak sokaságát. Ragyogó pél­dája ennek a feszültségnek a szlovák-magyar betyárballadákból ötvözött színpadi játék, va­lamint az 1. Jókai Napokon bemutatott Cím nélkül összeállítása. Mrože két, Róžewiczet (az Adattárat ő rendezi, és játssza a főszerepet), Jevtusenkót, Voznyeszenszkijt pumpálta a köztudatba, s közben istenítette Petőfit. Bele­bújt a bőrébe, Petőfi-alkatúvá, Petőfi-lelküle- tűvé vált, izzott körülötte a levegő, ha az ő ver­sét mondta. Nem c oda, hogy a Petőfi percei (a segesvári ütközetben) című összeállítását, akár egy monodrámát, több mint ötszáz alkalom­mal adta elő, s a rádiók, televíziók sugárzásá­nak köszönhetően milliók hallgathatták meg. Ugyanebben az évben Komáromban Beke Sándor megszerkeszt és színpadra visz egy verses összeállítást, Korunk és Költészetünk cí­men, a MATESZ színészeinek közreműködé­84

Next

/
Oldalképek
Tartalom