Irodalmi Szemle, 2013

2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák III. Disznóölés, avagy Bachus, a rendszer ellensége (tanulmány)

E L S Ü L L Y E D T

MŰVEK

6 A szerző a felvonást (actus) végzésnek, a jelenetet (scéna) pedig kimenetelnek magyarítja.

diák neve is, aki a Kocsonya Mihály és a BAKHVS címszerepét is alakította.”5

A darab a farsangi actio Bacchanalisticákból fejlődött önálló darabbá. Az eddigi kutatómunka elég alaposan feltárta a dráma forrásvidékét: a farsanghoz kapcsolódó közjátékokat, a Víz és a Bor vetélkedésének motívumát (újra)hasznosító certameneket, a folklórhoz és a karneváli kultúrához köthető elemeket. Ezekre a későbbiekben röviden kitérünk, mivel segítségünkre lehetnek a dráma (de)kontextualizálásában, és az olyan támpontok megadásában, melyek egy lehetséges színrevitel esetén hasznosak lehetnek. A fő kérdés viszont, amire a választ keressük, hogy egy ilyen gazdag anyag hogyan lehet működtethető ma a színpadon.

2. A SZÖVEG

A dráma Jupiter és Bachus alapkonfliktusa köré szerveződik. Jupiter irigységből meg akarja fosztani Bachust istenségétől (mivel neki hódolnak az emberek - I. végzés, 1. kimenetel6), majd az istenek tanácsa után (minden isten Bachus mellett vagy ellen érvel) ez meg is történik (11. végzés, 3-6 kimenetel). A III. végzésben az istenek világa helyett a földön találjuk magunkat: Bachus halandó lesz, ágynak esik. Felesége, Ariadna a Borbéllyal próbálja gyógyítani (I1I/1), akit - miután nem vált be - Eskulapius, az orvoslás istene (III/2), majd fia, Machaon vált fel (II1/3). Az inkább brutális kínzásnak beillő módoknak hála, Bachus végül kiszenved. Ariadna rövid monológjában öngyilkosságra határozza el magát, az Utolsó kimenetelben pedig Eskulapius és Pluto Jupitert kéri, bocsássa vissza Bachus lelkét az alvilágból, de Jupitert még (a most először megjelenő) Venus kérlelése sem győzi meg.

Két világot látunk tehát a darabban. Az istenek profanizált, nevetségessé tett, évődő világát az I. és a II. végzésben, a II 1-ban pedig a földi lét brutalitását, kínjait, a földi poklot, ahol már nincs is olyan dolog, ami ne volna komikus és kétségbeejtő egyszerre.

68