Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák III. Disznóölés, avagy Bachus, a rendszer ellensége (tanulmány)
ELSÜLLYEDT MŰVEK A 14 szereplős dráma prózában íródott, viszont három versbetét szerepel benne, amelyek közjátékként funkcionálnak. Az első, mítoszkorrekcióval és szatírával teli versbetéttel kezdődik a darab, mely a közismert nagyböjti ének, a Keresztények sírjatok travesztiája.7 A szerzői megjegyzések tanúsága szerint a prológusmondó énekli a dalt - tehát a régi, konvencionális drámastruktúra továbbfejlesztett változatáról van szó. Az 1/1 után következő ének Jupitert dicsőíti, és kegyelmet kér Bachusnak, a IlI/3-ba ékelt dal pedig Bachus siratóéneke, mely a farsangkor gyakori ironikus temetés formái felől is olvasható. Mivel a szöveg előadásra készült, viszonylag sok szerzői utasítás (didaszkália) található benne. Roman Ingarden szerint a drámaszöveg strukturálisan két komponensre bontható: főszövegre, mely magát a replikát tartalmazza (tehát a szöveg verbális-akusztikus részét alkotja) és mellékszövegre, amely „adatokat közöl arról, hogy a történet hol, mikor stb. játszódik le, ki az, aki épp beszél, s esetleg arról, hogy mit tesz az adott pillanatban”.8 A mellékszöveg részei tehát többek közt a szereplők felsorolása (dramatis personae), a replikát kimondó szereplő neve, ajánlások, előszók (régi drámák esetében a szinopszisként funkcionáló Summa, melynek nyoma a Bachusban is jelen van), felvonások és jelenetek jelzése és a szerzői utasítások. Ez utóbbi azonban funkcióban elkülönül, mivel az olvasót hivatott tájékoztatni arról, hogy mi történik a színpadon a replikák kimondása közben - a vizualitást, a cselekvést, a színpadi mozgást és más performatív gesztusokat sorolhatjuk ide -, s ne feledjük, hogy a dráma színre vivői nem különülnek el az olvasók csoportjától. A Bachus szerzői utasításainak esetében valószínűsíthető (hiszen Borss lehetett a rendező), hogy az ősbemutató nyomaival van dolgunk - de dokumentáció hiányában ez csak puszta találgatás lehet. Ugyanakkor fontos jelentésréteget képviselnek a megjegyzések, hiszen színpadi cselekvést, gesztikus jeleket kódolnak a drámaszövegbe. Az, hogy a szerző a barokk 7 János István: Bacchus és az iskoladráma hegyalján. In A Herman Ottó Múzeum évkönyve XLI, Miskolc, 2002, 440. 8 Roman Ingarden: Az irodalmi műalkotás. Budapest, 1977, Gondolat, 215-216. 69