Irodalmi Szemle, 2013

2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák III. Disznóölés, avagy Bachus, a rendszer ellensége (tanulmány)

ELSÜLLYEDT

MŰVEK

Száz Pál

Elsüllyedt magyar drámák III.

DISZNÓÖLÉS, AVAGY

BACHUS, A RENDSZER ELLENSÉGE

I. KONTEXTUS ÉS TEXTUS

Az ISKOLADRÁMÁK ELVILÁGIASODÁSA

A

z iskolai színjátszás XVII. század végi megerősödésének köszönhetően az 1700-as évek első felének drámái, a ritka kivételektől eltekintve, mind a különböző felekezeti iskolák színjátszó tevékenységének termékei. Néhány ilyen iskola színházi tevékenysége ebben az időben már drámai műhelyként is felfogható. A különböző műfajok használata általánossá vált (pl. példázatok, bibliai témák - ahogy azt már a Theophaniánál is láttuk; római témájú, heroikus történelmi színdarabok, allegorikus játékok - elsősorban a jezsuitáknál, s szintén leginkább náluk válnak sokkal erőteljesebbé a világi, vígjátéki és bohózati elemek). Mivel a darab bemutatásának lehetősége biztosítva volt, ezek között a stabil körülmények között a magyar dráma történetében először a színdarabok előadásra születtek. Röviden tehát, a drámaszöveg sokkal színpadszerűbb, dramaturgiailag jobban strukturált. A barokk, representatióra összpontosuló színpadtechnika elterjedése (az előadás vizuális oldalára fektetett hangsúly, az illúziókeltés eszközei, a csoda megjelenítése, a fantasztikum) miatt ezek a szövegek sok esetben konkrét szerzői utasításokat, utalásokat is tartalmaznak.

A XVIII. század folyamá 1 az előadott latin szövegeket magyar nyelvűek kezdik felváltani. Varga Imre egyfajta funkcióváltásra hívja fel a figyelmet, melynek eredményeképpen az iskolai színjátszás már nem csak az oktató-nevelő célzat betöltésében merült ki, nem csak a szakrális témákra összpontosul. A sok esetben már az iskola falain túli közönségnek is készülő elő66