Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Sturm László: Vihar előtti és Vihorlát alatti csöndben (tanulmány)
ELSÜLLYEDT MÜVEK modernista (vagy modernistább) művekben is - amennyiben föltételezzük, hogy ezek se mindig a harmónia megszakadásáról vagy látszólagosságáról szólnak ebben az esetben a lényegi különbség valószínűleg abban áll, hogy a Komáromi- (Tömörkény-, Móra- stb.) prózában a fő viszonyítási pont a természeti-kozmikus réteg, míg a modernistában a társadalmi-lélektani (akárcsak a realistában, de míg ebben a történetiség, a modernizmusban a struktúraszerűség kerül előtérbe). így tekintve máris tá- gabb összefüggésrendszerben szemlélhetjük a szak- irodalom által Komárominál korábban megfigyelt jellemzőket: az ismétlések szerkezetmeghatározó szerepét, a gyermeki nézőpont alkalmazását, a természetleírások kiemelkedő jelentőségét, valószínűség és irrealitás sajátos keveredését. Olyasfajta gondolkozás kifejeződése ez, amit Hamvas Béla - az általam is használt - analógia, Karácsony Sándor a mellérendelés fogalmával jelölt.31' Talán nem véletlen, hogy a kánon peremén álló - ám minden ellenkező késztetés dacára: népszerű - írókhoz a kánon peremén álló gondolkodók kínálnak kulcsot. Azt azonban, hogy menynyire illik a kulcs a zárba, egy regény alapján még bajos lenne megítélni. Kétségtelen azonban, hogy a ma nagyobb háttértámogatással rendelkező irodalomszemlélet mellett létrejött és máig érvényesül egy kiemelkedő alkotókat felmutatni tudó vonulat, amely nem a folytonos újdonságot, hanem az állandóságon belül újrateremtett elevenséget, nem a lefelé nivellálást és kiüresedést, hanem az értékmegvalósítást, nem az egyén mindenek fö- löttiségét, hanem az énen túli lényeg és a közösség keresését, nem a nyelvrontást, hanem a kifejezés méltóságát, nem a bizonyos (elsősorban némely egzisztencialista és dekonstrukciós) filozófiáknak való megfelelést és a kétségbeesésre szolgáló okokat, hanem a lét gazdagságát és az adott valóságot meghaladó létbe vetett reményt tekinti elsődlegesnek. Komáromi János nem méltatlan képviselője ennek a szellemiségnek. 39 Hamvas Béla elsősorban Scientia sacra (Budapest, Magvető, 1988), Karácsony Sándor A magyar észjárás (második, bővített kiadás: Budapest, Magvető, 1985) című kötetében. Hamvas ennek a gondolkodásmódnak a normális, eredendő, archaikus, Karácsony magyaros, nomád örökség voltára hívja föl a figyelmet.
