Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Sturm László: Vihar előtti és Vihorlát alatti csöndben (tanulmány)
ELSÜLLYEDT MÜVEK 30Uo. 21. 31 „Hát azt hallottátok-e fiúk, hogy pataki legátuskoromban száz farkas kergetett meg a perkupái erdőben?” Uo. 11. 32 „...a vaksi Gólyahír pedig oly fantasztikus öltönyben bóbiskolt, mint egy menekülő szabadhajdú.” Uo. 122. 33 Uo. 62. 34 „Ha az Erdős-Kárpátok felől közeledni kezd a tél, kiállók egymagámban a Gellért-hegy tetejére, fátyolos szemmel nézek szét a szürkülő tájon s töretlen bizakodással kutatok a vonat után, amelyiken vissza fogsz térni egyszer. De nem jössz, egyszer se jössz... [...] Éjfelek után, mikor magamba virrasztgatok, teveled szoktam foglalkozni.” Uo. 64. újból és gyalogszerrel a hazavezető országútnak, mint a lekoppasztott (így!) liba.”30 Van azonban az állathasonlatoknak egy másik, távlatosabb szférája is. Amikor az ember maga válik űzött vaddá, mint állítólag a jegyző, saját anekdotája szerint,31 vagy Csopak a fiatalok általi elfogásakor a második fejezet végén vagy Gelb Jakab Omode előtt. A motívum így egy átfogóbb motívumrendszer, az űzöttség, a bujdosás részévé válik. Csopak szökése vagy az egyik cigány öltözéke kapcsán még alapvetően komikus színben tűnik föl ez a mozzanat,32 de a hatodik fejezet nagy tablójába bekerülve („szét tudott tekinteni egészen addig, hol ezüstszürkében sávosodott a Beszkidek lánca s amerre szegény, hazátlan bujdosólegényeknek a Göncöl rúdja jelezte egykor a lengyelországi utat”33) a magyar sors nagy ősképévé értelmeződhet át - követve Ady kurucos verseit, megelőzve Prohászka Lajos A vándor és a bujdosóját, és fölfedve a Komáromi-életmű két fő témájának, a világháborúnak és a kuruc kornak a közös szellemi horizontját: a világháború révén tulajdonképpen a bujdosóiét tér vissza a magyarság számára. (Ez a bujdosóiét azonban talán elevenebb, igazabb, kozmikusán megalapozottabb - a Göncölszekér említése sem véletlen a fenti idézetben? -, mint a látszólagos problémátlanság.) A fő cselekmény ideje, a nyár így a háború előtti Magyarországhoz kapcsolódik, akárcsak az ifjúság, a déli verőfény és a szerelem, az elbeszélő jelenéhez viszont a magány, a tél, az éjfél.34 A regényben igen gyakran történik utalás konkrét időpontokra. Amellett, hogy ez segíti az olvasót az események követésében, az idő állandó múlását is előtérbe állítja. Ám van egy harmadik, az előbbieknél súlyosabb szerepe is. A leggyakoribb időpontok a hangsúlyos ismétlődések révén ugyanis szimbolikussá válnak. Illetve tulajdonképpen csak egy ilyen időpont van, a tizenegy óra. Persze, valójában ez nem egy, hanem kettő. Az első és az utolsó fejezetben a dél előtti, a középsőben az éjfél előtti tizenegy óra említődik: „Erről az elnyúlt, mély és bús korgásról két dolgot tudott meg a jegyző min62
