Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - HÍD KÖR - Kelemen Emese: „Mi szükségeltetik ahhoz, hogy jó pálinkát tudjunk főzni?" (Bozsik Péter: A pálinka dicsérete és más történetek)
HID KOR Kelemen Emese „Mi szükségeltetik ahhoz, HOGY JÓ PÁLINKÁT TUDJUNK FŐZNI?” A 83. Ünnepi Könyvhétre jelent meg a csantavéri származású Bozsik Péter legújabb kötete, A pálinka dicsérete és más történetek. A novelláskötet négy ciklusból épül fel (Rákszem, A kór háza, Állati mesék, A pálinka dicsérete), melyek novellákat, anekdotákat, tanmeséket tartalmaznak, egy-egy kiragadott élethelyzetet mesélnek el Vajdaságról, az anyaországról, a beilleszkedésről, a három Péter kapcsolatáról, nagy adag humorral fűszerezve, alkoholmámorba merülve. A vajdaságiak sok ismerősen csengő személynévre, helységnévre ismerhetnek rá a történetekben. Az eredeti, valós városnevek és közéleti személyiségek nevének elferdítése megkérdőjelezi valódi létezésüket. „Olyan világba távozom hát, amelynek - bízom benne - ismerem a törvényeit és törvényszerűségeit, ahol senki sem tenyerei bele immár fiktív életembe, és ahol - remélhetőleg - a pontosvessző helyét is pontosan tudom” (32). Egyszerre érezzük igaznak és hamisnak a történeteket, valós eseményeknek és anekdotáknak egyaránt. „Kis Dániel (Karácsonyi így hívja Danilo Kist) után vallom szabadon, nincs nagyobb ihlető a fehéren és feketén leírt, pontos dokumentumoknál. No meg a pletykáknál. Szerintem ezek keverékét hívjuk irodalomnak. Mert hiszen valamennyien tudjuk azt, hogy az irodalomnak mindene van, csak igazságértéke nincs” (27). Találkozunk Julén Hornnal, aki talán Horn Gyula lenne a valós világban, járkálunk Ciggedinin, ami Szegedre emlékeztet bennünket, Neoplantán, ami Újvidék latin neve, vagy épp Csontafejér Csingágó részén, ami Csantavér Csingágó (vagy a diáknyelvben Csikágó) negyedére utal. Emellett megjelennek olyan valós alakok is, akik neve nincs elferdítve, megmásítva. Ilyenek a vajdasági írók, költők: Tolnai Ottó, Fenyvesi Ottó, Aaron Blumm, valamint említésre kerül a Dombos Fest és a József Attila Kör „ivótábora” (140). Kitágítja a valóság és fantázia világát az is, hogy a főhős, aki mind a négy cikluson átvonul valamilyen formában, maga az író és annak alteregója. Vagy mégsem. „E sorok írása közben már az vagyok, illetve nem vagyok. Illetve nem az vagyok, aki vagyok. Vagyok, aki vagyok” (29). Az első ciklusban megismerkedhetünk Bozsik, Karácsonyi és Bálványi Péterrel, valamint hármójuk kaotikus, al- teregói kapcsolatrendszerével. Időben, térben is eltérnek egymástól a történetek, valamint a narrál or is változik a novelláskötet szövegeiben. A szereplők képesek egymásnak átgondolni álmokat, eseményeket, míg egy személlyé nem olvadnak össze. „Mikor Ön e levelet kézhez kapja, én már azonosultam novellahőseimmel, Bozsik Péterrel és Bálványi Péterrel” (32). Talán Bálványiról tudunk meg legtöbbet, aki menekültként érkezett az „anyaorszá44
