Irodalmi Szemle, 2013

2013/12 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Szabó Lovas Emőke: Hasábkrumpli, pálinka és pástétom leveles tésztában (az Átrium Film-Színház Vaknyugat című előadásáról)

ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

_ ; ; JO:--S;/

Szabó lovas Emőke

HASÁBKRUMPLI,

PÁLINKA ÉS PÁSTÉTOM LEVELES TÉSZTÁBAN

Martin McDonagh Vaknyugat című

DRÁMÁJA AZ ÁTRIUM FILM-SZÍNHÁZBAN

„[McDonagh] darabjait tetemek népesítik be, és úgy tűnik, hogy az élő szereplők is a váratlan és katasztrofális összeomlás határán remegnek.”

Ashley Taggart

A4artin McDonagh Vaknyugat című drámájának zajos magyarországi sikerét semmiképpen sem magyarázhatja az ír színház kimondottan jó helyzete a „világpiacon”. A nagyrészt csupán kisebbségi sztereotípiákat ábrázoló, közhelyekkel dolgozó drámákká kikiáltott művek ugyanis jócskán célpontjai a negatív kritikáknak. Szereplőiket egyes kritikusok - akik ezekből a drámákból mindössze az ír valóságra vonatkozóan képesek/hajlan- dóak következtetéseket levonni -, csupán rosszindulatú karikatúráknak, lenézett, komikus alakoknak minősítik, illúzióromboló tendenciájuktól, vagy akár szentimentálissá (félre)minősített életfelfogásuktól messzebb nem jutnak. Mindezek ellenére miért van mégis a Vaknyugatnak Magyarországon weboldala, közösségi oldalon külön csoportja és rajongótábora? Miért több ez a történet szappanoperánál vagy egy szatirikus mesénél, némi szakra- litással fűszerezve?

McDonagh Vaknyugata a racionalitásnál mélyebben gyökerező kérdéseket feszeget, elveti a realizmus eszményét, Gothár Péter rendezése az Átriumban is kilép a helyéből és az idejéből, azaz a 90- es évekből és Galway megyéből. A néző pedig teljesen tudatában van saját színházi helyzetének, jelen van, és próbálja megérteni és birtokba venni saját magát.

A szerző 1970-ben született Londonban, bár családjának ír gyökerei vannak. 1996- ban, a húszas évei közepén szinte berobbant a köztudatba a Leenane szépe című drámájával. Darabjai új kihívást jelentenek a színházi reprezentációk számára és a szemérmes hagyományba illeszkedő európai drámairodalom szempontjából is. Ez a dráma az „új brutalitásával” a test és teatralitás kérdését értelmezi újra: a test ellen elkövetett atrocitások mérték- telenségükkel önmaguk paródiájává válnak.

74