Irodalmi Szemle, 2013
2013/12 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Szabó Lovas Emőke: Hasábkrumpli, pálinka és pástétom leveles tésztában (az Átrium Film-Színház Vaknyugat című előadásáról)
A kitchen-sink drámákhoz hasonlóan McDonagh darabjai is konyhaiak, de az ő konyháiban kínzások, gyilkosságok, gyújtogatások játszódnak le. De mivel a színház az a hely, ahol látásmódunk, érzéseink sztereotípiáit megtörjük, a Vaknyugat- beli Welsh atya áldozata érzelmileg olyannyira kényszerítő ránk, a közönségre nézve is, hogy nem tudunk kívülállók maradni, akarva-akaratlanul nyakig benne vagyunk a színházi helyzetben. Színházunk a „nézésben van”. A darabnak nem csupán a brutalitása jellegzetesen mcDonagh-i, hanem az is, ahogy a korunk és a saját létezésének problémáival megküzdeni nem tudó katolicizmussal foglalkozik. A dráma kulcsfigurája Welsh atya (Alföldi Róbert), azaz Walsh vagy Wolsh, az eléggé lestrapált, vagy csak: a kiszuperált megváltó, hiszen a nevét sem tudja a nyája megjegyezni rendesen. Welsh az egymást állandóan hergelő, egymással folyamatosan csatázó Connor testvéreket, Valene-t és Colemant (Ficza István és Rétfalvi Tamás) próbálná megváltani. Teszi ezt először részegen előadott szónoklatokkal, majd brutális öncsonkítással (forró masz- szába mártja a kezét). Bár mindez eleve reménytelen próbálkozás, hiszen épp abban a városban volna kénytelen az Urat szolgálni, ahová annak történetesen „nem terjed ki az illetékessége”. A pap Varró Dániel fordította sokismétléses, dinamikus, kocsmai „agyhalottakat” idéző szövege nagyon erősen „történik” a színpadon. Alföldi Róbert rendkívül intellektuálisan játszott, nyüzüge papját, Welsh atyát a szerző egyházi iskolai papélményeiből alkothatta. Az atya, miközben „hörpinti a kortyintást” reggeltől estig ÍZLÉSEK ÉS POFONOK a krumlipálinkából, egyre inkább meg- hasonlik hitével. Egyrészt képtelen feldolgozni, hogy a rá bízott gyülekezetben lassan több a gyilkos és az öngyilkos, mint a „rendes ember”, hogy Kicsilány (Mészáros Piroska) az apja krumplipálinkáját árulja, s ki tudja, talán még mást is, vagy hogy a Connor testvérek szünet nélkül gyűlölködnek egymásra, másrészt pedig hol teli pofával röhög, hol sír amiatt, hogy „kinyírhatunk bár egy tucat embert, gyónással feloldozást nyerünk, de ha egyetlen szerencsétlen semmirekellőt teszünk el láb alól: magunkat, mehetünk is a pokolra máris, nincs bocsánat”. Welsh a pár dühödt vagy éppen ájulós-földönfetrengős- zokogós próbálkozás után a többiek megtérítésére saját magát áldozza fel, hiszen a halottak igazsága mégiscsak elevenebb az élőkénél. Vissza a konyhához. Már rögtön az elején oda érkezünk, s jönnek a Connor testvérek apjuk temetéséről. Bár a „gyászoló sokaság” őszinte bánatában kénytelenek vagyunk erősen kételkedni, hiszen nem is egy részvétteljes falubeli kérdeztet- te az árváktól, „lesz-e a halottbúcsúztatón pástétom leveles tésztában?” (S ez a legfontosabb kérdése később a gyászoló Mrs. Hanlonhoz Colemannek is, amikor gyerekkori barátjuk, Thomas Hanlon holttestét kihúzzák a folyóból, s az anyjának hazaviszik.) Gothár Péter díszletén azonnal szembetűnik nekünk a sok „V”-vel jelölt konyhai kacat, a dédi lepusztult kredence, az átvilágított falak, Valene gázrezsója s a szent szobrocskák. A szentek mintha cseppet túl is lennénk adagolva... McDonagh Párnaember című drámájához hasonlóan itt is szerepet kap az
