Irodalmi Szemle, 2013
2013/12 - Forgács Miklós: lassan; keddpokol és szerdamenny (versek)
értelmet adni a távolságnak és okosan érezni semmi se így van semmi se adható semmi se választható semmi se eldönthető és a tőlem legyen szertefoszló ártalom és a hozzád ne legyen menedék de olyan közelség hogy látható maradj de ha csak akkor veszlek észre ha rámfigyelsz? vagy ha rossz neked akkor értelek? nem szabad válaszolni mostanában már nem is jelenidőben nézlek amióta előkerítetted kislánymagad azt a fotót bámulom tudni szeretnék mindent mert minden racionális állításba annyira kellemesen bele lehet kötni tehát előttem van az a dacos kislány aki megint lennél de ahogy ezt mondtad az megrendítő volt mert egy drága idegenként nagyon távoli ismerősként tulajdonképpen egy kedves halottként beszéltél róla arról a durcás kócos ki tudja mire gondoló gyerekről akin nevetsz és nevetsz hosszan mert szurokfekete szeme egy nagy paca csak milyen vigasztalóan vicces hogy nincsen pupillája vigasztaló mert már nincsen ez a pupillanélküliség és vicces mert a mostot kell túlélni a volt kárára lehet a legjobban megúszni mindent és ez a kár ne tagadjuk mennybemenetel hátha van ebben valami egyszerű misztikum izgató időutazás te nézed őt és nevetsz ő néz téged és duzzog
