Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Gyürky Katalin: Sokszínű egységesség (a Visszatérés a Szojuzba. Válogatás az orosz minimalista prózából című kötetről)
ÍZLÉSEK ES POFONOK G Y Ü R K Y KATALIN Sokszínű egységesség A Visszatérés a Szojuzba című gyűjteményes kötet - melynek címe egyébként az antológiában szereplő egyik alkotó, Dmitrij Dobrogyejev kisregényének címét „ismétli” - több, egymással összefüggő elv alapján és célkitűzés mentén jött létre. A kötet szerkesztői, Goretity József és M. Nagy Miklós egyfelől egyértelműen hiánypótló tevékenységet folytattak akkor, amikor az orosz minimalista prózából válogatták össze a kiadványban szereplő írásokat, hisz ez a műfaj s ennek a műfajnak az alkotói és szövegei alig-alig ismertek a magyar olvasó előtt. Eddig ugyanis mindössze néhány, ebben a stílusban íródott alkotás jelent meg magyarul egy-egy folyóiratban vagy antológiában. Másfelől a szerkesztők a hiánypótló tevékenységük közben a szövegek magyarításához olyan fiatal fordítókat kértek fel s ezzel együtt olyan fiataloknak adtak teret és debütálási lehetőséget, akik 2012 augusztusában a Tolsztoj Társaság jóvoltából a Lakiteleki Népfőiskolán egy műfordítói tábor keretében kezdtek el komolyan foglalkozni a fordítás tudományával, s szorgalmuk, rátermettségük lehetővé tette, hogy ezeket az egyáltalán nem könnyű és nem könnyen forditható szövegeket most az ő tolmácsolásukban olvashassuk. A szerkesztők tudatosságát ugyanakkor a kötet felépítése is tükrözi. Goretity József bevezető tanulmánya, illetve M. Nagy Miklós minden egyes, a kötetben található szerzőről írott „kiséletrajza” tökéletesen kiegészíti egymást. Mert amíg a bevezető tanulmány az orosz minimalista próza történelméről és fejlődéstörténetéről ad áttekintést: utal az előzményeire, törekvéseire, „fajtáira”, addig a kiséletrajzok minden esetben jelzik, hogy az adott szerző a műfajon belül hová tartozik, a minimalizmus mely ágát képviseli, s a bevezetőben részletezett három nagy iskola: a pityeri, a moszkvai és a lianozovói közül melyikbe is sorolható. S ha valaki különutas, azaz „minden irányzaton, csoportosuláson kívüli” (17.), mint például a kötet első szerzője, Leonyid Dobicsin, a kiséletrajzból az is egyértelműen kiderül. S a történelmi áttekintést nyújtó bevezetőnek megfelelően a tíz szerző - a már említett, a XX. század elején élő és alkotó Dobicsintől egészen a napjainkban is aktív szerzőkig, Anatolij Gavrilovig, Vlagyimir Tucskovig - időrendben szerepel az antológiában. A szerkesztőknek azonban azzal is számolniuk kellett, hogy - részben a háromféle iskolának köszönhetően, részben attól függetlenül - az orosz minimalista próza többé-kevésbé egymástól jól elkülöníthető csoportokban létezett és létezik mind a mai napig. Voltak és vannak, akik sejtelmes vagy lírai beszédmódban, voltak és vannak, akik realisztikus vagy álrealisztikus módon, voltak és vannak, akik karcolatszerű szatirikus írásmódban, és olyanok is, akik mágikus realista stílusban kívánták és kívánják mondandójukat az olvasó elé tárni. Itt azonban a mágikus realista elbeszélés alatt - tudjuk meg ismét a bevezető 84