Irodalmi Szemle, 2013

2013/11 - ELSÜLLYEDT SZIGETEK - Csehy Zoltán: „Valami rejtélyes vonzalom” (tanulmány)

ELSÜLLYEDT SZIGETEK

51 Benkő Krisztián: i. m. 656.

35 Szentpéteri kitűnő megfigyelése szerint a bujdosás a bujdosó szerzői szubjektumra is vonatkoztatható. Szentpéteri Márton: i. m. 13.

36 Gyulai Pál: Thaly Kálmán Boty- tyán Jánosról. Budapesti Szemle 1867. 369-377.

szólalásbeli sokféleségével.34

A bujdosás egy queer olvasat viszonylatában az identitás rejthetőségét is jelentheti, s ha Thaly bujdosódalait feltöltjük ezekkel az energiákkal, döbbenetes élményben lehet részünk

.35

A kozmikussá növelt és ugyanakkor szinte természetté, vérré vált magányosság és kitaszítottság túlnő az archaizálás remekbe szabott formakísérletein: „Együtt sírok a harmattal, / Az erdei madarakkal, / Őszi köddel, őszi széllel - / Hej, hervadok a falevéllel!” (Bujdosódal)

Vagy ugyanennek a versnek a végén: „Futó felhők, vándor szelek - / Szállnak, amíg el nem vesznek... / Valami azt súgja nekem: / Hej, az én sorsom is az leszen!”

A Bujdosó kuruc dala című vers nyolcadik strófája akár Thaly ars poeticáját és ars vivendijét is megfogalmazni látszik: „Büszke vagyok, megalázzam magamat? /Lehajtsam a vasigába nyakamat?... / Igaz, nemes, nyakas kuruc nem hajol, / Inkább elteng az ég alatt valahol!”

Ráadásul a minduntalan hangoztatott belehelyez- kedős tapasztalatnak olykor ellentmondani látszanak azok a vélekedések, melyek épp azért marasztalják el Thalyt, hogy ez a beleélés sokszor kimerül a „külsőségek túlbecsülésében”, illetve - Gyulai Pál szavaival élve - a hyper-kurucos lelkesedésben, indokolatlan érzelmi kitörésekben

.36 Természetesen más intenzitású lehet a költői és más a tudományos belehelyezkedés: épp ez a feloldhatatlan kettősség okozza Thaly irodalom- és történettudományi otthontalanságát. Ez az otthon- talanság is ambivalens jellegű: Thaly, a kuruc versek „hamisítójaként” elvitathatatlan költői tehetségről tesz tanúbizonyságot, mely ugyan az archaizálás kosztümös megnyilvánulása, de a szereplíra terén maximális művészi sikerként könyvelhető el. A hagyományos szerStefan George Maxim-himnuszainak világa, melynek radikális férfieszményítése kétségtelenül rokon Thaly látásmódjával, illetve a két szerző, Thaly és George radikálisan jobboldali kiaknázása és kihasználása ideológiai célokra hasonló, még ha a párhuzam filológiai rokonítása hagyományos eszközökkel lehetetlen is. Benkő olvasói queer érzékenysége szerencsésen találkozott a Thaly-féle kölcsönzött arc retorikájának meg-