Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - ELSÜLLYEDT SZIGETEK - Csehy Zoltán: „Valami rejtélyes vonzalom” (tanulmány)
ELSÜLLYEDT SZIGETEK 57 Margittai Gábor: Az esszé mint arckép: arclopás és történeti önmeghatározás. Alföld 51 (2000/8). 80-100, az idézet helye: 95. zői funkció kijátszása vagy a költői túlzás ambivalens megítélhetősége szintén pusztán a művészet terepén nyerhet megbocsátást, sőt válhat „erénnyé”. Thaly kuruc verseit vagy szövegkiadásait azonban csak ritkán közelítették meg kifejezetten irodalmi szempontból: a történeti látásmód permanens hitelességigénye ellen viszont elvben nem lehet kifogásunk, hacsak nem nyitunk azok felé a koncepciók felé is, melyek a történelmi tudást az önismereti tudással vegyülő, egymás karakterét kölcsönösen átható minőségnek tartják. Ez azonban már inkább az esszé irányába tett elmozdulás, s azzal a tendenciával rokon, melyet Margittai Gábor elsősorban R. G. Collingra felvetéseire támaszkodva, a történetiség megértési modelljeit és a történetiség írásba való átfordulásának tendenciáit jellemezve így fogalmaz meg: „az egzisztenciálisan, létérdekűen hangolt kultúrtörténeti alapállás feltétele az irodalom történeti megértésének, a másik arca megformálásának, a történelemmel folytatott személyes jellegű párbeszédben művelődéstörténet és öntörténet fonódik össze és értelmezi egymást, hogy szintézisükben a történeti ismeret mint önismeret, az önismeret pedig mint történeti tudás tárulják fel.”37 Thaly történetírói munkái közül ma több is kalandos útleírásnak vagy anekdotázó életrajznak hat, illetve az „arclopásos” esszé műfajába tartozik: retorikailag magas fokon működtetett, élvezetes kalandrögzülések, dokumentumokkal megszakítva. Csakhogy a dokumentumok zöme valóban jelentős közlés, még akkor is, ha az interpretációs környezet bizonyos tudományos horizontból radikálisan problematikus. Az R. Várkonyi és a Kovács Sándor Iván által jelzett férfiasságeszmény radikalizmusa nem pusztán az érzékiség határait súroló személyleírásokban érvényesül, hanem a közlések intimitásának művészi aurájában is: ez a művészi aura lényegében a kuruc kor (mosson is egybe bármit is e fordulat alatt a kultúrtörténet) műfajaira való rájátszás gesztusait juttatja eszünkbe. Rákóczi vallomásosságának szélsőséges imitációs példája például a Thaly úgymond tudományos életrajzként funkcionáló szövegébe a tizenhat éves fejedelem kamaszkori önkielégítéseiről szóló gyónás részletező (a kényesebb részek latin nyelvű) leírása.38 Ez a fokú intimitás, mely Thaly éntelenített lírájától oly idegen, a 78
