Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - ELSÜLLYEDT SZIGETEK - Csehy Zoltán: „Valami rejtélyes vonzalom” (tanulmány)
ELSÜLLYEDT SZIGETEK 19 Uo. 344. 19. jegyzet. 20 Uo. 344. 21. jegyzet. 21 Uo. 25. 22 Uo. 276. 23 Kovács Sándor Iván: i. m. 156. 24 R. Várkonyi Ágnes: i. m. 380. 25 Kovács Sándor Iván: i. m. 158. is erős érzelemmel vonzódott ifjú tanítványához”18, aki 1854. március 2-án kelt levelében így fogalmazott: „Önt bevallom azon nemével kedvelem a szeretetnek, melyet rokonszenvnek neveznek, ezért a 6-ik osztályban Kovács Gézával együtt önre különös gondom volt - És most megmondom a simpathia okát - Az én legnagyobb költőm Lord Byron - s én ennek az ifjú arca s az ön ifjú gyermek arca közt hasonlatot találok. Igen sajnálom, hogy ön elhagyott bennünket. Az idén előre örültem, hogy önnel néhány kedves órát töltendek.”19 Várkonyi felfigyelt arra is, hogy Thaly legjobb barátjával, a szintén szárnypróbálgató költő Molnár Aladárral „1866-ig rajongó, szinte szerelmes hangú levelezést folytat ”20 egy „wertheri hangulatú”21 barátságretorika keretein belül. Az idős Thaly pályájának fontos eleme Thalwitzer Károly hadapród-iskolai növendék örökbefogadása, ám immár a nemességgel, új névvel felruházott Thaly Károly 1902-ben „a halálba menekült nevelőapja terhes szeretete elől. A fiú öngyilkossága - mely állítólag Thaly szeme előtt játszódott le -, az öreg historikus alkotó erejét teljesen megtörte.”22 Kovács Sándor Iván a fiúhoz való viszonyban is a „tökéletes barátság” hajszolását látta .23 Mind Várkonyi, mind Kovács Sándor Iván leszögezi, hogy Thaly érzelmi életének nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani, ugyanakkor Várkonyi megjegyzi: „aki Thaly életművének felmérésére vállalkozik, annak tudnia kell, hogy így van, mert nélküle munkáinak néhány vonatkozása és nem sok, de jelentős tudománypolitikai kérdés, mely Thaly személyével összefügg, homályban marad.”24 A Rákóczi-Ber- csényi páros eszményítését és a kuruc homoszociális közeg maszkulinitásának eltúlzottan pozitív (szinte érzéki) ábrázolását leszámítva ezekről „a jelentős tudománypolitikai” kérdésekről kevés nyílt szó esik a marxista ideológia által is determinált, ennek ellenére viszonylag nagy alkotói szabadsággal megírt monográfiában. Kovács Sándor Iván ezt az alapállást az irodalomra is kiterjeszti, noha Thaly homoszexualitásának (amit rendre „eltévelyedésnek” nevez) „fetisizálását” ő is elveti, s indoklásként hozzáfűzi: „attól még akár zseniális, maradandó életművet is létrehozhatott vol74
