Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - MAGYAR MINIMUM - Farkas Zsolt: Minimál Hazai (tanulmány)
MAGYAR MINIMUM kezdődik: Hat körül keltem. Kora estét is mondhatnék. .. Tehát a délutánnak, amelyről a beszámolót ígéri, már az írás elején vége. Valójában átaludta. Ezután csinál egy kávét, közben vécére megy, majd vissza a szobába. Néhány percig nézelődtem. Nemsokára előredőltem, a combomra könyököltem. Másfél órát nézelődtem így, majd feltérdeltem. Új bekezdés: Hát ez a délután jól elszaladt, gondoltamé Még egy mondat, és aztán kész. Ennyi a „novella”. Egyáltalán, miért akar valaki egy így elszaladt délutánról beszámolni? Miért „megörökítésre” méltó ez az „említésre sem méltó” kora este, amelyen az össztörténés annyi, hogy az elbeszélő megigazítja a vécében a porcelánmókust, kávéfőzés közben vakar- gatja a borostáját, és hallgatja, ahogy a szomszéd ajtaján kopog valaki, majd órák hosszat bambul a semmibe? Nem vetődne fel a kérdés, ha a textus mikro- szerkezeti szintjén a különféle retorikai trouvaille- ok sűrűsége, a jelölőláncok asszociatív elágazásainak gazdagsága - például - egy Esterházy- vagy Garaczi-prózáéhoz hasonló lenne, és/vagy ha valamiféle „tudatfolyam”-próza lenne, ahol a sztori, a fikció másodlagos. Hazai kevésbé hazai ebből a szempontból. A minimalizmus angolszász, és az angolszász fikcióban a legjobb. Ennek megfelelően e darab alaphangja a legegyszerűbb, leghétköznapibb történetmesélés, melynek láthatóan nincsenek különösebb „önreflexív” „poétikai” (Jakobson) ambíciói. Az efféle dikcióra épülő történetelvű prózai műfajok alapszabálya az érdekes, izgalmas, újszerű, fordulatos, nem mindennapos eseményekre orientáltság. Itt viszont: eseményorientált műfajra jellemző dikció, semmi (érdekes, izgalmas, újszerű, fordulatos stb.) esemény. Ez az esemény. A dikció keltette műfaji várakozások „ártatlan” meghiúsítása. A novellínó zárómondatában E/l a cipőjét keresi. Ezek szerint megy valahova. Jön az este, nyilván programja van. Sőt, utána előtte az éjszaka, esetleg. Ez nagy valószínűséggel eseménydúsabb lesz, mint a délután. Miért nem ezt írja „meg” inkább? A műfaji 13 SzSz. 203. 35
