Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - MAGYAR MINIMUM - Farkas Zsolt: Minimál Hazai (tanulmány)
MAGYAR MINIMUM 10 Bach-állapot. In SzSz. 188. "Uo. 191. 11A gusztustalan féreg. In SzSz. 71. Ahogy Hazai elbeszélői keveset értelmeznek, magyarázkodnak, inkább „a tények”, „az események” „leírására” szorítkoznak, az persze mindig kicsit álnaiv és álbolond. Aki történeteket mesél, az tudja, hogy - egyebek mellett - az elbeszélés (óhatatlanul valamilyen oksági, időkövetési, eseménykiemelési stílus) az, amiben egyáltalán „ténnyé” válhat valami a magábanvalóság végtelen kontinuumából. De ahhoz elég naivak és elég bolondok Hazai elbeszélései, hogy valóban a mese, a sztori, a mitologéma, a fikció a kizárólagos formájuk. (Szemben a kortárs magyar irodalommal, melyben alig van fikció és tombol a memoár.) Ezeket a műfajokat azonban legalább passzívan mindenki anyanyelvi szinten érti. Feri (ál)naiv és (ál) bolond szövege gazdag jelentéshálót alkotva interferál az olvasó világával, mindig megőriz egyfajta áttetszőséget, könnyen kezelhetőséget, mindenki által érthetőséget, vagy legalábbis ennek illúzióját: a „valóság” nevű műfaj mélyen narratív természetű is. „IRODALOM” ÉS IRODALOM Irodalmiasnak lenni és a legjobb irodalmat művelni - ritkán megy egyszerre. Mint azt magyarból rég megtanultuk, az irodalomban hasonlatok vannak. Nézzük, a Hazai-féle irodalom miként abszolválja ezeket: Erikával a szüleim által vásárolt öröklakásban laktunk, úgy éltünk ott, mint pingvinek a jégmezőn, mindenünk megvolt, játszadoztunk, heverésztünk.'0 Vagy: A szombati nap olyan gyorsan szaladt el, mint egy kutyaszusszantás.”" Vagy: Beáta néha annyira élénk is tudott lenni, mint egy mozgólépcsőbe csípődött villamosjegy,n VICCELŐDÉS ELBESZÉLÉSI SÉMÁKKAL Hazai novelláskötetének, a Szilvia szüzességének záródarabja, Az elszaladt délután mindössze egyetlen oldal. A narrátor megígéri, hogy korrektül beszámolok a tegnapi délutánomról. Aztán új bekezdés, így 34