Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - SZEMLE - Momko Miloš: Turczel Lajos levéltári hagyatékáról (beszámoló)
92 SZEMLE Turczel Lajos levéltári hagyatékáról Turczel Lajos - teljesnek korántsem mondható — hagyatéka 2009 tavaszán, két évvel jelentős irodalomtörténészünk elhunyta után került a Fórum Kisebbségkutató Intézet levéltárába. Mielőbb azonban rátérnék a hagyaték ismertetésére, lássuk röviden Turczel élet-útját. 1917-ben született Szálkán, innen indult el hosszú, kilencven évig tartó életpályája. 1938-ban Érsekújvárott érettségizett; saját bevallása szerint már itt kapcsolatba került az akkori csehszlovákiai magyar diákszervezetekkel, többek között azokkal is, amelyekkel később részletesen foglalkozott legjelentősebb művében, az 1967-ben megjelent Két kor mezsgyéjén című munkájában. Az 1938-as események után lehetősége nyílt arra, hogy Budapesten jogot tanulhasson; itt találkozott többek között Pe- tőcz Miklóssal, a későbbi győri költővel, akivel élete végéig komoly levelezést folytatott. Az egyetem befejezése és a jogi diploma megszerzése után kénytelen volt bevonulni a Magyar Királyi Honvédségbe, melynek kötelékében híradós tizedesként a Keleti Fronton szolgált, majd a visszavonulás után szovjet fogságba esett, ahonnan csak egy év múlva szabadult. 1945-től 1948- ig kényszerű hallgatásba merült; jelentősebb közéleti szerep csak 1951-ben * jutott neki, amikor kinevezték a komáromi gimnázium tanárává és igazgatójává. 1954-ben a pozsonyi Tanítóképző Főiskola magyar tanszékének vezetője lett, 1959-től a Komenský - ma: Come- nius - Egyetem magyar tanszékének magántanára, 1962-től 1975-ig tanszék- vezetője volt. Az 1950-es évek végétől irodalomkritikával kezdett foglalkozni; személyében a csehszlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb irodalomkritikusát, irodalomtörténészét, irodalmi tényezőjét és pártfogóját tisztelhetjük, aki mindvégig komoly részt vállalt a csehszlovákiai, majd később a szlovákiai magyar kulturális életben; többek között kezdeményezője és egyik legfontosabb munkatársad cseh/szlová- kiai magyar irodalom lexikonának, s úttörő szerepet vállalt a két világháború közötti csehszlovákiai magyar sport történetének feltárásában is. Élete során számos díjjal és kitüntetéssel jutalmazták; csak a legfontosabbakat említve: 1968-ban és 1978-ban Madách-díjat, 1988-ban Fábry Zoltán-díjat, 1989-ben Bethlen Gábor-díjat kapott. 1998-ban elnyerte a Magyar Filológiai Társaság Díját, s ugyanezen évben a Magyar Örökség Díjjal is kitüntették. Mindemellett 2002-ben a Magyar Köztársaság Csillagrendjét, 2003-ban pedig a Szlovák Köztársaság Pribina-keresztjét is megkapta. 2007 szeptemberében, néhány héttel kilencvenedik születésnapja után hunyt el. Legismertebb és legjelentősebb munkái közé az alábbi müvek tartoznak: * írásunkkal a kilencvenöt éve , 1917. szeptember 2-án született és öt éve, 2007. szeptember 26-án elhunyt jeles irodalomtörténészre, -kritikusra és -szervezőre emlékezünk. — A szerk.
