Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Kitágult nap II. A nolai (naplójegyzetek)
GAL SÁNDOR Kitágult nap —11. A nolai 1 Feltehetően nekem van a szőkébb Kárpát-medencében a legrendetlenebb könyvtáram. Egyszer ugyan nekiláttam - még Kassán - rendezni, de igen hamar fölhagytam a hiábavaló kísérlettel — nem ajándékozott meg a Teremtő a türelem nemes és szükséges erényeivel, s így a saját rendetlenségem rendjében gyarapodott-épült tovább - mindmostanáig - ez a sajátos könyv-fal, vagy ha úgy tetszik: szellemi védőbástya. A Buzitára való kiköltözésem aztán még a kassai „rendet” is lerombolta. Ma már tudom, hogy ez a rendetlenség túlél engem, de ez a tény nem okoz számomra egy szikrányi lelki ismeret-furdalást sem. Marad minden így, ahogy van, titkokat rejtő és őrző sajátos rendjében és - bizony mondom! - szépségében! És ebben az iszonyatos rendetlenségben az a jó, hogy ha valamit — de helyesebb, ha azt írom: valakit - keresek (amit, v. akit nem találok meg), ám keresés közben ráakadok egy-egy könyvre, amelynek létezéséről már teljesen megfeledkeztem. Most is ez történt! Nagyon régen, valamikor a hetvenes évek végén vettem meg a kassai antikváriumban, a Fő utcán — akkor még volt ilyen bolt is a városban, közel a Dómhoz - Giordano Bruno Párbeszédeit. Eléggé megviselt állapotban volt a könyv már akkor is, s az évek során felső borítója leszakadt, és el is veszett. Annak idején olyan jól „eltettem”, hogy csak most - más szerző munkáját keresve persze - került elő, vagyis a hetvenes években jószerével bele se néztem a „nolai” munkájába... Egyébként a kötet a Filozófiai írók Tára sorozatban jelent meg, az MTA támogatásával, 1914-ben. Giordano Bruno két fő munkáját, Az óléról, az elvről, az egyről, valamint A végtelenről és a világokról című párbeszédeket tartalmazza a kötet, Szemere Samu ma is élvezetes - de még mennyire, hogy élvezetes! — fordításában. Még az is a mai fölfedezéshez tartozó „szenzáció”, hogy a kötet valahai tulajdonosa legfeljebb Szemere bevezető tanulmányát olvasta - de azt is kétlem —, mert az azt követő oldalak mindmáig fölvágatlanok voltak. Mostantól kezdve azonban ez a nem természetes állapot megszűnt - elvégeztem az oldalakat felszabadító „műtétet”, s nekiláttam pótolni a több évtizedes restanciát... 2 Az emberiség egyik legősibb vágya-törckvése a repülés volt, a magasságok meghódítása, az ür messzeségeinek elérése és megismerése. Az ember lényegében mindmáig ösztönösen a lehetséges menekülés - megmaradásának - esélyét és útját kereste.
