Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Tóth László: Vonások - írás és emlékezet, avagy Mit tettünk s mit tehetünk, Irodalom és emlékezet (esszék)
76 Tóth László dekig szinte semmit (miként 1989-ig apám sem ejtett soha egyetlen szót sem évekig tartó orosz fogságáról). A csehszlovákiai magyarság 1945-1948 közötti története feldolgozatlansá- gának és kibeszéletlenségének ez a felismerése azután még inkább megerősítette s igazolta az e korszak mielőbbi feltárásának szükségessége miatti eltökéltségemet, s ez vitt rá arra is, hogy - bár nem lévén szaktörténész - a magam területén és lehetőségein belül foglalkozni kezdjek e korszakkal (is). Kutatásaim eredményeit az 1990-es évek első felében azután két kötetben tettem közzé: 1990-ben Mint fészkéből kizavart madár... címmel Molnár Imrével közösen adtunk közre egy sietős válogatást a korszak irodalmi - szélesebb értelemben irodalomnak is nevezhető - hagyományanyagából Budapesten, majd 1995-ben Hivebb emlékezésül... címmel jelentettem meg a pozsonyi Kalligram Könyvkiadónál egy válogatást a kérdéses időszak emlékirat-irodalmából és szellemi-értelmiségi ellenállásának egyéb dokumentumaiból. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezen esztendőkkel Fábry-, Peéry, Szalatnai- és további irodalomtörténeti kutatásaim során is szoros kapcsolatba kerültem, de most nem elsősorban ezekről a vonatkozásokról szándékozom beszélni. Annyi azonban mégis idetartozik, hogy micsoda revelatív erővel volt rám, amikor 1989-1990-ben közelemben valaki rábukkant Fábry Zoltán egészen addig ismeretlen naplójára, az Üresjáratra, s magam is közreműködhettem a megjelentetésében és bevezető tanulmányt írhattam hozzá. S az is, amikor Molnár Imrének sikerült megtalálnia Szalatnai Rezsőnek A vádlott megszólalóhoz hasonló célzattal írt emlékiratát a csehszlovákiai magyarság 1918 -1945 közötti útjáról, nekem pedig sikerült fellelnem Peéry Rezső Hét sovány esztendő gazdag termése című, Posoniensis álnéven Budapesten közzétett nagy ívű esszéjét a Tiso országában rekedt megkisebbedett szlovákiai magyarság hét háborús esztendejéről. Az elhagyott, illetve elhall- gatott/elhallgattatott múltunkkal való friss találkozások voltak ezek, mely hirtelen rátalálások irodalom- és kisebbségtörténelmi jelentőségét elsősorban létezésük puszta ténye adta, ami meglehetősen megtépázta a „hallgatás éveinek”, illetve A vádlott megszólal egyedül-valóságának négy évtizedes csehszlovákiai magyar legendáját, amely még a korszak feltárásában történelmi érdemeket szerzett Janics Kálmánt is megtévesztette. Mindeközben bizonyított összefüggést is sikerült találni ezen irodalmi értékű emlékiratok létrejötte között, vagyis hogy Peéry, Fábry és Szalatnai egymással összehangoltan, egy tervezett közös magyarországi - és idegen nyelvekre is lefordított - kiadás elképzelésével vetették papírra munkájukat. Aztán - egyik következtetés hozta magával a másikat, egyik felismerésből született a következő. Szűkebb pátriánk irodalomtörténetének fehér lapjai ilyképpen egyszerre csak elkezdtek teleíródni addig nem ismert, vagy ebből a szempontból nem tudatosított művek tucatjaival, elsősorban Szalatnai Rezső és Peéry Rezső magas irodalmi igényeknek is megfelelő esszéivel, Gyurcsó István, Rácz Olivér, Csontos Vilmos, Győry Dezső, Mécs László, Veres János, Ozsvald Árpád s mások ez időben írt versei mellett további, részben megjelent, részben kéziratban maradt verses és pró
