Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Filep Tamás Gusztáv: Jócsik Lajos regényeinek néhány társadalmi vonatkozása (tanulmány)
72 Filep Tamás Gusztáv Jócsik két önéletrajzi jellegű prózai műve ennek a koleratemető környékén élő, félparaszti-félproletár, főleg a vasutasságba felkapaszkodott, majd deklasszáló- dott társadalmi rétegnek a nyomorúságosán lírai világát ábrázolja, de közben jellemzi a város tagolt társadalmának többi szegmensét is. Egybevetve őket például az 1938-as újvári városképpel, erős a kontraszt - ott a 19. század s a 20. eleje kapcsán a fejlődés, az iparosodás, a pénzforgalom megindulása, a pénzintézet-alapítások adatait sorolja, s azt a folyamatot is megrajzolja, amikor megindul a kapitalista fejlődés, s a város megszabadul „feudális gátlásaitól”. Kiemeli a kőhíd, a vasútvonal építését, a gázvilágítás bevezetését - a regényekben pedig alulról, illetve ellenfényben láttatja ezt a fejlődést, apja sorsán át, aki végül a gázgyárban kap állást, s ő lesz az egyik lámpagyújtogató. Maga az insfrastruktúra egyébként szinte a paraszti civilisek ellenére jön létre; a Hét ember meg egy fél tartalmaz erre érdekes utalást. A gázgyár létesítése előtt a helyi lap ilyféleképpen mozgósít a gázvilágítás mellett: „Legyen világosság, igen, polgártársak, legyen világosság.” Ezzel szemben a városi tanácsban lévő gazdák úgy gondolják: „Nekik a mécsvilág és petróleum is fényeskedik annyit, mint az örök világosság.”16 Gázlámpa ugyanis ott lesz, ahol a szintén fölösleges „flaszterozás” is megtörtént - a főtéren és néhány mellékutcában, ahol „urak meg kereskedők” laknak, nem pedig gazdák. A polgáriasulás másféle sajátosságaira Jócsik említett városportréjában utal: „A modern fejlődés pozitív formáival negatív oldalai is megjelennek, lévén elválaszthatatlan a fény és árnyék az újvári ember életében is. Tudjuk, hogy a pénzgazdálkodás a közélet korrumpálását is megteremtette a kapitalista fejlődés világméreteiben. Érdemes idejegyezni egy-két nevet és esetet, illő megemlékezni egy-két dicső férfiúról — s ezt az utód elismerő hálájával írom le -, akik ezeknek az ámyéktényeknek a felidézésével és elkövetésével a város modem fejlődését hibáival teljessé tették. Dély Márton közgyám a dicső, aki e sornak az élén áll, elsikkasztván az árvák pénztárából 12 081 kemény forintot az úrnak 1847. esztendejében. Követte valaki példáját 1905-ben a Népbankból 34 000 korona elsikkasztásával. S a közmunkával a panama is ismertté válik a város életében, idegzetében és erkölcsében, jeléül annak, hogy mindenestül a polgári tőkés fejlődés útjára térült a város haladása és emelkedése.”17 Jócsik fontos tapasztalata az erős társadalmi tagoltság, sőt a társadalmi megkülönböztetés. Szemléletes példája ennek az iskola ültetési rendje. Előzménye, hogy az első évfolyamba beíratottak az első napon spontán módon foglalják el a helyeket, s ebben a „foglalók”, a nagygazdagyerekek vívják ki a jó pozíciókat. A terembe lépő tanár viszont új ülésrendet diktál: „Előre kerültek a nagykereskedők és a hivatalnokok fiai, akiket a foglalók ősi ereje szerte-széjjel szétszórt az osztályban. Aztán következtek vegyesen a nagygazdák és a mozdonyvezetők gyermekei. Aztán jött egy vegyes mező, ahol iparosok, kisebb gazdák gyermekei kaptak helyet. Ide szorultam én is, volt mozdonyfütő fiaként. Utánunk azután össze-vissza mindenki, aki még elhelyezésre maradt.” Az első sorokban mindenkinek volt cipője, ahol a regényhős ül, ott már voltak mezítlá
