Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Csicsay Alajos: Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén - III. (tanulmány)
Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén - III. 51 egyesülés. [... ] A csehekről és az egykori cseh királyságról tudtak az amerikaiak, de a szlovákokkal nehézségeink adódtak. Ismeretlenek voltak, és az amerikaiak nehezen értették meg, hogy nemzetünk részét alkotják” (252., 306.). Minthogy nem is alkották azt soha, viszont Masarykék alkottak egy új nemzetfogalmat, a csehszlovákot, és nyelvet is találtak hozzá, amely soha sem létezett, és ennek is a csehszlovák nevet adták. Masaryk emigrációját 1914 decemberében kezdte meg, mely kerek négy esztendeig tartott. Ez idő alatt bejárta a fél világot. Rengeteg tapasztalatot szerzett, s óriási munkabírásának köszönhetően sikerült elérnie célját. Meg a szerencséjének is, hogy nem akadt olyan magyar politikus, aki bennfentes lett volna a világhatalmaknál, és képes lett volna felvenni vele a harcot, saját nemzete érdekében. Egyedül Kossuthék emléke - ezt meg is említi - jelentett számára némi problémát, de hát ők már nem éltek. Az út tehát szabad volt. Új államot tudott létrehozni Európa közepén. Vajon tudhatta-e, hogy államában egy időzített bombát is sikerült elrejtenie, amely csakhamar ketyegni kezdett. A gyújtózsinórját nem a magyarok tartották kezükben, pláne nem a Dél-Szlovákiában rekedtek. Nekik, legalábbis nagyobb részüknek, még tetszett is a masaryki demokrácia, ami miatt viszont az anyaországiak szemében felvidéki kommunisták lettek. Masaryk emlékiratai tanúskodnak róla, hogy első állammodellnek Svájcot szemelte ki, ahol többször is megfordult. „A három svájci nemzetiség viszonya nagy vonásokban hasonlított az elképzelt csehszlovák állam nemzetiségi viszonyaira (csehek, németek, magyarok); különben is van néhány hasonló vonás közöttünk és Svájc között; Svájc is az Ausztriával szembeni ellenállásból született; tengere sincs” (84.). Tehát a németek és a magyarok (képzeletben) már akkor bekerültek a leendő új államba, amikor még álom volt Közép-Eu- rópa átrendezése. Azonban megdöbbentő, hogy mennyire nem ismerte, vagy csak félreismerte volna a történelmet? Különben hogy írhatta volna le az alábbi mondatokat is: „Gyakran állították be úgy Ausztria-Magyarországot, mint a kisebb nemzetek természetes föderációját. Állítólag a török veszély közelebb vitte egymáshoz a cseheket, osztrákokat és a magyarokat. [...] A történészeink felhívták a figyelmet rá, hogy Ausztria létrehozásához részben a mi királyaink, a Premyslek adták az ösztönzést (a török veszély miatt)” (396.). Később igy folytatja: a szláv álláspontban „...a csehszlovák állam már a VII. században [/ - Cs. A.] harcra kelt a németek ellen, a szlovákság pedig a Szent István-i Intelmekben gyökerező magyar imperializmussal [/- Cs. A.] szemben vette fel kezdettől fogva a harcot. [...] Szlovákia mint az egykori Nagymorávia központi területe csak a X. században szakadt el a csehszlovák [/ - Cs. A.] anyaországtól” (439.). Mire lehettek jók az ilyen hamis állítások? Az biztos, hogy nem a történelmi tisztánlátást szolgálták, azaz szolgálják, hiszen nem akárki írta le őket, hanem már a frissen megalakult Csehszlovák Köztársaság elnöke az 1920-as években. Rövid tíz év leforgása alatt tehát szertefoszlott a Svájc mintájú állam felépítésének gondolata. Mert akik átrajzolták Európa térképét, igencsak túllőttek a célon.
